Ad Librum, 2009
505 oldal
Elolvastam: 2013. július 8.
"Végezetül a negyedik leckét mondom el. A negyedik lecke a túlélés. Hiszen mindent túl lehet élni. Egy ideig fáj, aztán lassan elmúlik. Na, jó, nem múlik el, inkább sokkal kevésbé fáj, de a lényeg, hogy élsz, és továbblépsz, mert ez az élet rendje... legalábbis ezzel áltatják az embereket, nyilván igaz.
És igen, ha túléled a szadista élet minden leckéjét, és tanulsz a hibáidból (az enyémek különösen nagyok voltak), akkor büszke lehetsz magadra. Elmondhatod magadról, hogy túléltél mindent, a sebeid meggyógyultak, a szíved összekotortad a képzeletbeli kiskanállal, és talán még jó is lesz valamire."
Fülszöveg:
Emily, a kissé különc lány kénytelen az apjához és annak új családjához költözni. Nyolc évnyi távollét után beilleszkedni nem is olyan könnyű feladat számára, főleg miután gyerekkori barátja, Matt, mindent megtesz azért, hogy Emily ne érezhesse jól magát...
"- Szerettem volna bocsánatot kérni tőled.
- Tényleg? - kérdeztem kicsit hitetlenkedve. - Pontosan miért is?
Kinyitotta az ajtót.
- Ezért! - vágta rá, és egy hirtelen mozdulattal belökött a kis helyiségbe. Mire egyet pisloghattam volna, rám csapta az ajtót. Teljes sötétség borult rám. Rájöttem, milyen naiv hülye vagyok.
- Ez nem vicces, Matt! - Hallottam az ajtózár kattanását. - Engedj ki!
Gonosz nevetést hallatott. Nyeltem egyet, hogy elnyomjam a rám törő pánikot.
- Kérlek, Matt, engedj ki! - ismételtem. Nagyon nem bírom a sötét helyeket.
- Tegnap azt kérdezted, hogy mit akarok, igaz? - hallottam a hangját. - Most ott vagy, ahol akarom!"
Kezdjük tehát.
Elolvastam és megszakadt a szívem.
Sejtettem én előre, hogy ennek jó vége biztosan nem lesz, hát így is történt. Két napig csak ebben az Emily-Matt szeretem-nem szeretem-gyűlölöm-de akkor is szeretem lázban égtem, hurcoltam magammal a könyvet mindenhova, hátha lesz pár percem olvasni. (Persze nem volt, csak amikor a gyerek aludt.) Rettenetes volt, alig vánszorogtak az órák, míg végre újra leülhettem olvasni, akkor meg mint egy idióta, faltam az oldalakat, rohamtempóban, hogy minél előbb megtudjam, hogy mi fog történni. :) Amikor a történet végére értem, azon gondolkoztam, hogy most mégis mi a nyavalyát fogok csinálni, most mi lesz. Annyira beszippantott az egész, mintha én is ott lettem volna velük és hát mit mondjak, szar érzés volt így befejezni, na.
Felléptem a moly-ra, mert ugye vagyok annyira fanatikus, hogy olvasás után ott rögtön be kell jelölnöm, hogy végeztem és hogy hány csillagosra értékelem. Általában csak ilyenkor olvasom el az értékeléseket, és ott mire bukkantam? Van folytatása a Merengőn!!! És miután azon is végigrágtam magam (a szemem meg kifolyt, mert nem igazán megy ez a laptopon történő olvasás), végre minden a helyére kattant, a kis lelkivilágom helyreállt és most tökéletes boldogságban létezem.
Az alaptörténet annyi, hogy van egy lány, Emily, aki 15 éves (! - én ezt inkább azzal a meggyőződéssel olvastam, hogy van azért 18-19 is... 15 az kevés még ahhoz, hogy szexügyileg elfogadjam a dolgokat), az anyjával él. Anyuka nem foglalkozik túl sokat vele, sőt, egy nap egy levelet hátrahagyva dobbant a pasijával. Emily szépen néhány napig egyedül éldegél, tanul, dolgozik, mígnem beállít az apja, aki elviszi magával, míg anyu haza nem tér. Apuka családjával élni nem a legnyerőbb dolog, utálatos féltestvér, mostohaanya, aki szintén nem igazán kedveli Emilyt, de ott van Matt, a gyerekkori pajtás, akivel Emily alig várja a találkozást. Matt volt a legjobb (egyetlen) barátja gyerekkorukban, ő volt mellette, mikor a szülők veszekedtek, Em pedig sírdogált a kertben, ő volt az egyetlen, aki szerette. De amikor anyuka fogta magát és Emilyt, lelépett, elköltözött, megszakadt a kapcsolatuk.
Megérkezése után felkeresi Matt-et, de sajna nem azt kapja, amire számít. Matt először fel sem ismeri, majd távolságtartóan viselkedik, később pedig barátnőjével és haverjaival együtt válogatott piszkálódásokkal, szemétkedésekkel keseríti meg Emily egyébként sem túl rózsás életét.
Emily annak ellenére, hogy nem barátkozós típus és meg van győződve arról, hogy senkinek nem kell, tehát neki sem kell senki, mégis szerez magának barátokat, egyre inkább megszereti az egyik féltestvérét is, és bár nehezen, de hajlandó beismerni, hogy Matt-be szerelmes. A sok rohadék húzás után Matt is rádöbben, hogy így érez, de mindketten keményfejű, makacs alakok, akik annyira nagyon sérültek már addigi életük során, hogy nehezen kötnek kompromisszumokat, nehezen nyílnak meg a másiknak, sok a félreértés és a problémák.
Nem egy sablonos romantikus regény ez. Először meg még ráadásul azt hittem, hogy nagyon durva gyerekbántalmazásról lesz szó, valahogy erre számítottam a cím és a borító alapján. (Meg kicsit sok ilyen könyv akadt mostanság a kezembe.) Szerencsére nem, inkább tényleg ilyen romantikusos dolog ez, és én nagyon megszerettem. Úgy tudom, hogy csak 50 példányt adtak ki az első részből, nem is igazán jó minőségben (hullanak ki a lapok, bár azt nem tudom, hogy hányadik tulajdonosa vagyok a könyvnek, csere útján jutottam hozzá), a második részt pedig egyáltalán nem, de nem értem, miért!! Követelem, hogy újra jelenjen meg ez is és a folytatása is! Keményborítósban, hátha az strapabíróbb lenne a sok újraolvasásom során. :) És kicsit még át kéne nézni helyesírásügyileg, túl sokszor vannak rossz helyen azok a vesszők...
Nem tudok és nem is akarok többet írni róla, mert nem lehet úgy, hogy ne legyen spoileres.
Összegezve: mindenkinek azt tudom csak tanácsolni, hogy olvassa el. És ha már túl van ezen, a lelki békéje érdekében olvassa el a második részt is.
Értékelésem: 5/5.
