Elolvastam: 2013. szeptember 29 - október 4. között
"– Oké. Szóval. Uhh. A tünetek alapján biztos, hogy… nekem… jaj. Szóval prosztatagyulladásom van – mondta ki. Én mosolyogva a szám elé kaptam a kezem, Kinga pedig lehunyt szemmel egyszerűen megfejelte a mosdó csempéjét. Egymás után háromszor. – Virág… – kezdtem óvatosan, nehogy megsértsem. – Neked nincs prosztatagyulladásod. Nem lehet – mondtam türelmesen.
– Hogyhogy? A Google szerint tutira az van.
– Lány vagy. Nincs prosztatád – néztem rá kedvesen. Virág összeráncolt szemöldökkel töprengett, aztán, amikor tudatosult benne, hogy nem az a baja, szinte kivirult.
– De jóóó. Mer' elég rosszul hangzott – mondta."
"-Megkaptad a videókat?
- Igen, azért ugrálok - magyarázkodtam, remélve, hogy nem gondolja, hogy "csak úgy, minden ok nélkül" viselkedem így.
- Na, jó, hagylak ugrálni. Reggel - köszönt el, én pedig hirtelen felindulásból beléptem msn-re, hátha. És igen. Virág online volt, úgyhogy azonnal videohívást indítottam.
- Sziaaa! - integetett bele a kamerába.
- Van kedved boldogan ugrálni? - kérdeztem csak úgy, minden bevezetés nélkül. Virág az a lány, aki egy ilyen kérdésre abszolút nem reagál furcsán. Felállt a gépe elől, felmászott az ágyára, és ugrálni kezdett."
"– Oké. Szóval. Uhh. A tünetek alapján biztos, hogy… nekem… jaj. Szóval prosztatagyulladásom van – mondta ki. Én mosolyogva a szám elé kaptam a kezem, Kinga pedig lehunyt szemmel egyszerűen megfejelte a mosdó csempéjét. Egymás után háromszor. – Virág… – kezdtem óvatosan, nehogy megsértsem. – Neked nincs prosztatagyulladásod. Nem lehet – mondtam türelmesen.
– Hogyhogy? A Google szerint tutira az van.
– Lány vagy. Nincs prosztatád – néztem rá kedvesen. Virág összeráncolt szemöldökkel töprengett, aztán, amikor tudatosult benne, hogy nem az a baja, szinte kivirult.
– De jóóó. Mer' elég rosszul hangzott – mondta."
"-Megkaptad a videókat?
- Igen, azért ugrálok - magyarázkodtam, remélve, hogy nem gondolja, hogy "csak úgy, minden ok nélkül" viselkedem így.
- Na, jó, hagylak ugrálni. Reggel - köszönt el, én pedig hirtelen felindulásból beléptem msn-re, hátha. És igen. Virág online volt, úgyhogy azonnal videohívást indítottam.
- Sziaaa! - integetett bele a kamerába.
- Van kedved boldogan ugrálni? - kérdeztem csak úgy, minden bevezetés nélkül. Virág az a lány, aki egy ilyen kérdésre abszolút nem reagál furcsán. Felállt a gépe elől, felmászott az ágyára, és ugrálni kezdett."
Fülszöveg (az utolsó részé):
Négy év, amit nem felejtesz el.
Négy év, amit nem felejtesz el.
"Okos kis könyv ez, elindult a saját útjára. Én pedig most magára hagyom, elengedem, hiszen én azt hiszem, mindent megtettem, amit lehetett, mindent úgy írtam, ahogy szerettem volna, most pedig elégedett vagyok az eredménnyel, mert tudom, én a kezdetek kezdetén valami ilyesmit akartam a végére. Nem egy finálét, elcsépelt ömlengést vagy túlcsavart szálakat. Úgy érzem, ez a sorozat az egyszerűségével nyerte el mindazt, amit elnyert, én pedig végig tartottam magam ahhoz az elvemhez, miszerint ez csak egy sztori egy hétköznapi lányról, A FIÚRÓL (csupa nagybetűvel), a tanulásról, a barátairól, a családjáról, az életéről meg úgy általában, a Szent Johanna gimiről". (Leiner Laura)
Ezúton hivatalosan is Szent Johanna Gimi rajongóvá nyilvánítom magam. Nyilván nem fogok visongva ugrálni, ha valahol találkozók, dedikálások, akármik vannak, sem I Love Cortez pólóban és/vagy kitűzővel feszíteni... (Felnőtt nő, ugye, elméletileg...) Viszont az biztos, hogy valahogy megszerzem magamnak az egész sorozatot, mert csak könyvtári, szétesőfélben lévő példányok jutottak. Pedig kell itthonra saját, hogy bármikor könnyezve, bepisilésig röhöghessek, ha sz.rul érzem magam és a béka segge is túl magasan van.
Az elmúlt néhány hét alatt minden szabad percem a Szent Johanna Gimi olvasásával telt, a fennmaradó időben pedig azon kattogtam, hogy most azonnal folytatni akarom, csak már hadd üljek le öt-tíz percre. Villámgyorsan olvastam, minél előbb akartam tudni mindent, hogy Reniék összejönnek-e, hogy Virág milyen újabb hülyeségeket csinál, amin vinnyoghatok, hogy a Ricsivel való kapcsolata hogyan alakul, leérettségizik-e mindenki, ki milyen pályát választ magának, stb. Szerettem volna egy ilyen osztályt magamnak. Egy Virágot, Kingát, Ricsit, Cortezt mindenképp!
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy hogy a retekbe lehet ilyen jó könyvet összehozni, egy lány/osztály hétköznapjairól. De nemhogy egy jót, nyolcat. Sorozatot. Egy pillanatig nem éreztem azt, hogy na, most már azért elég, unalmas, sőt... Minden tiszteletem, tényleg!
Kedvenc könyvvé vált, az biztos. Ahogy befejeztem az utolsó részt, kicsit el is szomorodtam, hogy vége... és ahogy a számomra nagyon, igazán nagyon jó könyveknél lenni szokott, elfogott az a fura érzés, hogy most akkor hogyan tovább, mit olvassak... de most még semmi sem annyira jó. :(
Értékelésem: 5/5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése