A Blogturnés könyvek és én

A közelmúltban történt olvasásaim legnagyobb része olyan könyvekből áll, amikről mások a Blogturné klub keretein belül sokat és sokszor írtak már (és persze arról se feledkezzünk meg, hogy profi bloggerekről beszélünk, tehát szebben, jobban, ügyesebben, érdekesebben írták meg a megírni valót). Így aztán fölöslegesnek érzem jobban belemélyedni a véleményezésbe, mint ahogy teszem majd.

Ezért röviden, de lássuk, miket olvastam én ezek közül, mellettük a linkkel, ahol mindenki bővebben olvasgathatja az ajánlókat.

Elizabeth Richards: A sötétség városa
Blogturné
Maxim, 2013
392 oldal

Elolvastam: 2013. november 22.

Fülszöveg:

A Fekete Város lakóinak egy véres, brutális háború után kell újjáépíteniük a füstölgő romokat és saját életüket. A városon emberek és sötétfajzatok osztoznak, csak a Határfal választja el őket egymástól. Egy elszabadult vírus sokakat megfertőzött, még tovább súlyosbítva a helyzetet, és a sötétfajzatok új mutációit hozva létre. Bár a háborúnak vége, lüktet a feszültség, a Fal két oldalán élők ugrásra készen várják az újabb összecsapást. 

Ebben a kiélezett helyzetben Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy Haragvó sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy belezúgott Ashbe, ebbe a sötétfajzat félvér fiúba? Érzései felkavarják, minden szívdobbanása ellent mond annak, amiben addig hitt. Ez a féktelen szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között. 

A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek, elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. S bár hamar rájön, hogy Natalie a vértársa, meg kell küzdenie a külvilággal és önmagával.

Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót. Letehetetlen könyv, semmiképpen ne hagyja ki! 

Nagy reményekkel indult az olvasás. Gyönyörű borító, ebben a Maxim lassan verhetetlen lesz (na jó, a Cartaphilus még versenyben van), jónak tűnő történet, hát belekezdtem. Nagyon sokáig csak kínlódtam vele, valahogy nem állt rá az agyam. Napokig ment a nyűglődés, míg végre elkaptam a történet fonalát, és egész jóban lettünk a végére. Azt nem állítom, hogy rajongva várom a következő részét, de azért elolvasom majd.

Értékelésem: 4,5/5.

Heidi McLaughlin: Forever my girl - Örökké a csajom
Blogturné

Ulpius, 2013

300 oldal

Elolvastam: 2013. november 24.

Fülszöveg:

Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan élni, míg meg nem halok.

Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt soha nem feledtem. Az illatát. A mosolyát.

Most hazafelé tartok.

Tíz év telt el.

Remélem, képes leszek mindezt elmagyarázni neki ennyi idő után.

Még mindig utána sóvárgok. Ő az én örök szerelmem.

Na kérem. Itt már igazán bajban voltam. Nagyon jó borító, és amúgy is, ezek a rockzenész/gitáros dolgok simán azonnal le tudnak venni a lábamról. De már megint csalódnom kellett. Annyira béna kis történet ez, pedig biztos tök jót ki lehetett volna hozni belőle! Talán, ha egy kicsivel bővebben lett volna megírva, jobban tetszett volna. Így meg nem annyira.
Nem tetszett, hogy Liam így dobbantott, persze, a saját maga érdekében tette, de nem művelünk ilyen dolgokat azzal a nővel, akit szeretünk. Vagy ha igen, akkor nem várunk 10 évet, nem csak akkor megyünk haza, amikor egy közös barát meghal, és nem ezek után tartunk igényt a nőre, bocsánatért esedezve, magyarázkodva, hanem már jóval előbb. Josie túl gyorsan bedőlt, én még szívattam volna rendesen Liam-et a helyében. Nick-et sajnáltam, azért mégiscsak régóta együtt voltak, házasodni készültek, ilyen esetben nem biztos, hogy azonnal mindent feladva Liam javára tudnék dönteni. Megértem a mindent elsöprő nagy szerelmeket, de nem ilyen könnyű ez.
Összecsapottnak érzem tehát a könyvet, de ez legyen az én gondom.

Értékelésem: 3/5.

Sarah J. Maas: Üvegtrón
Blogturné

Könyvmolyképző, 2013

544 oldal

Elolvastam: 2013. december 17.

Fülszöveg:

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Ez a könyv is névnapi ajándék volt, mint A sötétség városa, és szinte ugyanolyan nehézségekkel küzdöttem az elején. Annyira nehezen rázódtam bele, és kezdtem nagyon megbánni, hogy ezt választottam. Na de aztán...! Csak úgy kapkodtam a fejem, olyan jó volt! Nagyon várom a folytatást!

Értékelésem: 4,5/5. (És a herceghez vonzódom!)

Kiera Cass: Az Elit
Blogturné

Gabo, 2013

356 oldal

Elolvastam: 2013. december 21.

Fülszöveg:

A palotába 35 lány érkezett. Csak hatan maradtak.

A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra azonban már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el.

Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak - s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani...

A Párválasztó után nem volt kérdéses, hogy szeretném-e megvenni ezt a könyvet, csak annyiban, hogy mikor történjen ez meg. Úgy láttam, hogy már csak alig néhány helyen beszerezhető, ez nagyban megkönnyítette a döntést.
Nem bánom, gyönyörű a borító (újabban borítómániás lettem?), és a történet is szépen alakul, annak ellenére, hogy azt hittem, kevesebbet ad majd, mint az első rész. De nem, minimum ugyanolyan izgalmas volt, és bár még mindig Aspen felé húz a szívem, megértem, hogy nem könnyű dönteni a két fiú között. Maxon bekeményít, Aspen is a közelben van, közben meg ugye folyik a versengés a lányok közt, és a lázadók is egyre gyakrabban törnek be a palotába. Rettegve vártam, hogy Aspen és America lebukik-e a herceg előtt, de még nem... ó, várom a folytatást és azt, hogy ki kit és mit nyer meg a végén!

Értékelésem: 4,5/5.

Sherry Gammon: Szerethetetlen
Blogturné

Maxim, 2013

404 oldal

Elolvastam: 2013. december 24.

Fülszöveg:

A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.

Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó.

Azt hiszem, a fülszöveg alapján én jóval többet vártam ettől a könyvtől. Volt olyan, aki az Elakadó lélegzethez hasonlította, sőt, még viszonylag jobbnak is értékelte, én nem értek egyet ezzel. Persze, hasonló, itt is, ott is egy lány a főszereplő, aki nem olyan sorsot/életet érdemel, amilyet él.

De míg a másik könyvet szerettem, alig várom a folytatását, itt már hiteltelennek érzem a történetet és kevésnek. 

• Egy huszonakárhány éves srác, aki beépített ügynök nem esik csak úgy hihetetlen nagy szerelembe egy tizenhét éves, drogosnak/anorexiásnak/betegnek/sajnálatra méltónak kinéző lányba, akinél az elején ráadásul simán kábítószerkereskedelmet látnak a háttérben. 
• Egy ilyen ügynök sem lehet ennyire szívdöglesztő, nemhogy kettő-három, akik egy csapatban dolgoznak. (Eltekintve természetesen a Winchester testvérektől, de ők meg nem ügynökök, csak úgy tesznek. :) )
• Ezek inkább keményfiúk lehetnek a való életben, el nem tudom képzelni, hogy így pátyolgatnak egy kislányt... és aztán életreszóló szerelem szövődik köztük.

Értékelésem: 3,5/5.

Samantha Shannon: Csontszüret
Blogturné
Athenaeum, 2013
524 oldal

Elolvastam: 2013. december 28.

Fülszöveg:

2059-ben járunk. A világ nagyvárosai a Scion erőszakszervezet befolyása alatt állnak. Paige Mahoney a londoni Hét Pecsét fedőnevű bűnüldöző szervnek dolgozik. Feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Paige ugyanis egy álomjáró, akit miután letartóztatják, egy még sötétebb és gonoszabb erő keríti hatalmába, mint a Scion. Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a legmegátalkodottabb bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A Rephaimok álomjárókat toboroznak a hadseregükbe. Paige mentora és kiképzőtisztje egy Warden nevű alak, aki mestere és egyben halálos ellensége is lesz. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie Warden elméjébe, és felfedni a titkát. A The Bone Season trilógia, akár a Mátrix és Az éhezők viadala, korunk nagy sagája. A könyveket immár 24 országban magas előlegért vették meg a legjobb ifjúsági-fantasy kiadók, a történetből készülő filmet a Hobbit stábja készíti, akár az új Twilight is lehet belőle.

Utálom, hogy már mindent Az éhezők viadalához és az Alkonyathoz hasonlítanak. Utálom a "saga" szót. De ez a könyv nagyon tetszett. Ahogy elolvastam a könyvtári példányt, szépen elmentem a könyvesboltba és megvettem a sajátomat.

Nem tudok mást mondani róla, csak hogy gyönyörűen felépített jövő, érdekes képességek, hihetetlen lények, szerelmes vonzódás, izgalom, jaj, nagyon jó!

Leszek vagy 50 éves, mire megjelenik még a további 6 rész, de vevő leszek rá, az már biztos!

Értékelésem: 5/5.

Novemberi, decemberi beszerzések és összegzés

A szerzemények
Mivel már csak úgy fél óra van hátra 2013-ból, feltételezem, hogy idén már nem teszek szert újabb könyvre. És mert a novemberi adag bemutatása elmaradt, most egyben mutatom a decemberiekkel.

Annyira gyönyörű mind! Nagyon büszke vagyok rájuk, még úgy is, hogy volt olyan köztük, amiben azért csalódtam egy kicsit.

Van itt névnapi ajándék, saját vásárlás, csere, happolás és olyan, amit magától az írónőtől kaptam, ez az Démoni titkok c. könyv. (Dedikálva, juhéé!)

A Véres végzet és az Ötödik csapdája azok, amiket pedig még akkor is megvettem volna, ha összedől a világ. Az előző részeikhez is ragaszkodom, szeretem mindet, ezért egyértelmű volt, hogy a polcra kerül mindkettő. 

Az összegzés

A napokban röpködtek mindenfelől a különböző évértékelő írások, statisztikák az olvasott könyvekről, azok oldalszámáról, legjobb/legrosszabb könyvekről, egyebekről. Nem igazán érzem egyelőre, hogy szépen értelmesen tudnék erről írni, és talán még annyian nem is járnak ide olvasgatni, hogy igazán értelme legyen, ezért erről is csak nagyon röviden.

Akit feltétlenül, részletesen érdekel, molyon rákereshet az olvasmányaimra. Ez idén 181-nél jár, de nem kell megijedni, sok mesekönyv volt benne, és sok más, amit félbehagytam, mert rájöttem, hogy rohadtul nem érdekel. Meg is számoltam, 11 ilyen volt. Aztán persze ott van még kettő, amit elkezdtem, de még folyamatban van, úgyhogy nagyjából 168 körüli az olvasott könyvek száma.

Vásároltam könyveket, de sokat elcseréltem közülük, a lényeg az, hogy ahol kell, elértem a legmagasabb törzsvásárlói kedvezmény szintet :) Ezen kívül sokat járok könyvtárba is, úgyhogy nem aggódom. (Azon már inkább, hogy hiába veszek és olvasok sok könyvet, a kívánságlistám nemhogy csökkenne, egyre csak nő.) De majd lesz valahogy ezután is.

Tehát nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek, sok olvasnivalóval, sok olyan saját könyvvel, amit örömmel simogat, nézeget, olvasgat!

Anita Gayn: Démoni titkok - MEGJELENT!

Ahogy azt a blogot olvasók már jól tudják, Anita Gayn első könyve, a Senkinek sem kellesz! nálam nagy kedvenc. Úgy tűnik, sokan kíváncsiak is rá, a blog látogatottságát tekintve az arról írt bejegyzés vezet toronymagasan. Nos, ezúton szeretném bejelenteni, hogy megérkezett a második könyv is, amely remélhetőleg szintén ugyanolyan kedvenccé válik és sokan érdeklődnek majd eziránt is!

A tudnivalók a következők:

Underground Kiadó, 2013

380 oldal

Fülszöveg:

Jay miután autóbalesetet szenved, idegen helyen, csupa ismeretlennel körülvéve tér magához, akik azt állítják, három év telt el a baleset óta, ő pedig időközben egy olyan természetfeletti világnak lett tagja, aminek addig a létezéséről sem tudott.
Kin hosszú évekig magányosan küzdött az emberekért, amíg meg nem találta Jayt. A lány segített neki visszanyerni az emberségét és úrrá lenni a testébe zárt démonon, csakhogy Jay most nem emlékszik semmire, ez pedig az életébe kerülhet…

A könyvbe bele lehet olvasni a kiadó oldalán, aztán pedig ha már úgyis ott vagytok, meg is rendelhetitek: 

http://undergroundbolt.hu/demoni-titkok

Ezen kívül pedig ajánlom mindenkinek Anita Gayn weboldalát, illetve a facebook oldalát. Ott most épp egy nyereményjáték zajlik ezért a könyvért, pénteken (dec. 13.) sorsolás! Érdemes megpróbálni, hátha...!

Én a saját példányomat ezúton is köszönöm az írónőnek! Valószínűleg hamarosan sort kerítek az olvasására és bejegyzés is születik majd belőle.

Kiegészítés, 2014. 01. 10.
Elolvastam.

"Most, hogy elvesztette, ez olyan tiszta lett a számára, mintha már ezerszer leírta volna egy papírra, vagy mintha valaha is megfogalmazódott volna már benne az egész. Hirtelen megfájdult az a hatalmas üresség, ami eddig Jay helye volt, és ő nem tudta, mit kezdjen vele, így hát megpróbált úgy tenni, ahogyan régen csinálta volna, mintha semmi nem számítana, mintha semmi nem érdekelné. Csakhogy a Jayden előtti önmaga nem tudott érezni, akkor természetes volt mindaz a közömbösség, amit elvárt magától, most viszont érzett mindent, és fullasztóan fájt."

Ó, mit is mondjak? Anita lassan kedvenc magyar írónőmmé válik, pedig még csak a második "igazi" könyvét olvastam el :) Így írni...!

Ez a könyv teljesen más, mint az előző, ott a szerelem és normál, hétköznapi emberek vannak a középpontban, itt viszont egy egész más világ jelenik meg. Nagyon bele lehet veszni a történetbe... általában csak azt vettem észre, hogy már hajnali 1 van... 

Nagyon nehéz úgy írni róla, hogy utána mindenki töretlen lelkesedéssel olvashassa el a könyvet, nehogy valamit esetleg előre eláruljak, de megpróbálom.

Az egyik főszereplő Jayden, egy 18 éves lány, aki éppen rettenetesen boldog, mert felvették az egyetemre, kapott egy autót a szüleitől, süt a nap és egyébként is szerelmes, a srác épp bevallotta neki, hogy szereti. És a nagy boldogságot hirtelen kettészakítja a baleset. Rögtön itt, a könyv elején véget is ér a normális élet és a normális világ.

Ezután Jay egy teljesen ismeretlen helyen, ismeretlenekkel körülvéve tér magához, akik ráadásul olyan dolgokat állítanak róla, ami képtelenségnek tűnik. Állítólag velük él 3 éve, már ők a "családja". Mivel még mindig a balesetnél van leragadva, elég hamar fel is világosítják, hogy meghalt, ők viszont visszahozták, mégpedig úgy, hogy egy démont használtak fel arra, hogy a lelkét a testéhez ragasszák. Mindannyian ilyenek, mindegyikük egy démonnal osztja meg a testét. A Jay-ben élő démon Kylanma, egy kislány, akit villámgyorsan el lehet kezdeni imádni, mert nagyon jól kitalált alak és vicces :)

A másik főszereplő Kinkade, más néven Pokoljáró, a saját démonjával, Xamiannal. Először egy zárkózott, agresszív figurának láttam, de hamar megkedveltem ő(ke)t is. Egyébként még bajban vagyok vele, nem tudom magam elé képzelni, ami engem zavar egy kicsit.  Ha film készülne egyszer ebből a történetből, nem tudnám most megmondani, hogy melyik színészt látnám szívesen a szerepében. Szeretném, ha valami szívtipró kinézetű, gyönyörű, de férfias jelenség lenne, viszont amikor épp Xamianról van szó, ő valami csúnya nagy gonosz túlvilági lényként lebeg a szemem előtt. Ezeket meg még nem tudom összehozni egy emberben. Igazából csak nekem lenne fontos, szinte mindig elképzelem magamnak a szereplőket, egyebeket, mintha egy filmet néznék, és azokban a ritka esetekben, amikor ez nem megy, rettenetesen zavar. 

Amúgy furcsa ám az elején, szokni kell a démonos dolgot, mert nehéz abba belegondolni, hogy milyen lehet, ha valaki mással osztozol a testeden, és ez a valaki nem mindig olyan kis cuki, mint Kylanma. 

És persze ott vannak a többiek: Alexis, Dennis és Apa, a főnök. Démonokra vadásznak és a Pokolba küldik vissza őket. Csakhogy közben több probléma is felmerül, egyrészt az, hogy minderre Jay egyáltalán nem emlékszik, bár még ez a kevésbé nehéz ügy, másrészt pedig van egy Élet Őrzői nevű szervezet, akik szintén démonokat gyilkolásznak, és egy tagjuk kifejezetten Jay (és Kin) iránt érdeklődik... és még ugye ott a Pokol is, a maga teremtményeivel...

Ezzel még talán túl sokat nem meséltem el. 

Annyi minden történik, és olyan jól megírt világban játszódik az egész, hogy csak ajánlani tudom. Imádom, hogy nem magyar nevekkel íródott, imádom azt is, hogy menet közben simán hasonlítottam a Burokhoz, a Supernatural c. filmsorozathoz és még egyebekhez, közben mégsem hasonlít igazán semmihez. Jól szórakoztam, és nagyon izgultam, mi lesz a vége. 

Borítóügyileg mindenképp az előző nyert, a macival (Cicával) az elején. És azt hiszem, az a könyv marad a nagy kedvenc. De szerettem ezt is, és nagyon várom a következő részt!

Értékelésem: 5/5. 

Kiera Cass: A Párválasztó

Gabo, 2013
360 oldal

Elolvastam: 2013. november 19. 

Fülszöveg:
Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. 

A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna. 

Ezt a könyvet én nem akartam. Szerepelt ugyan a kívánságlistámon, de inkább csak úgy voltam vele, hogy ha majd egyszer a könyvtárban kölcsönözhető lesz, vagy valaki valamiért épp úgy dönt, hogy hozzám vágja, akkor szívesen elolvasom. De nagy lobogó vágy nem igazán égett bennem azért, hogy megszerezzem. 

Aztán az történt, hogy ajándékként választhattam magamnak könyve(ke)t. Határozottan léptem be a könyvesboltba, előre eldöntve, melyik két (három) könyv az, amit mindenképp megveszek, nehogy az legyen, hogy addig téblábolok, míg végül nem tudok majd dönteni a sok jó könyv között. Mert egyébként ilyen vagyok. Azért mégiscsak körülnéztem, ha már ott voltam, és megláttam. Nagyon szép ez a borító, bár kétlem, hogy csak ez fogott volna meg. Belelapoztam, aztán több kört tettem még az üzletben, és mindig visszamentem megfogdosni (tényleg, mint egy idióta) de nem vettem meg, csak pár nap múlva, mikor már nem bírtam tovább és muszáj volt, mert csak erre tudtam gondolni. Ezt hívják úgy, hogy egy könyv akart hozzám kerülni? :) 

Na, de ha már így alakult, ezzel kezdtem a sort az új könyvek közül. 

Egy olyan országban "élünk", ahol kasztrendszerbe sorolják az embereket, a nyolcas a legszegényebb réteg, az egyes a leggazdagabb. America Singer az ötösbe tartozik, a művészek közé, akik túl jól nem élnek persze, de még mindig jobb a helyzetük, mint szerelme családjának. Aspen, akivel 2 éve szeretik egymást, hatos és kemény munkával tartja el családját, titokban pedig Americával találkozik éjjelente, amikor csak lehet, és pénzt gyűjtöget a majdani közös életükre. Amikor egy olyan játék indul, amiben 35 kiválasztott lány vehet részt, hovatartozástól függetlenül, a tét pedig Maxon herceg és minden, ami vele együtt jár, America anyja teljesen rákattan, mindenképp azt szeretné, hogy lánya is jelentkezzen, hátha sikerül bejutnia a jelöltek közé. Aspen is ezt szeretné, mert úgy érzi, nem tudná magának megbocsátani, ha nem adná meg az esélyt a lánynak, és azt sem akarja, hogy America később éhezzen, nélkülözve éldegéljen, mert ő nem tudja biztosítani számára a kényelmes élethez szükséges dolgokat. Végül szakít is vele, amivel összetöri a lány szívét. America annak ellenére, hogy egyáltalán nem hisz benne és nem is akarja ezt az egészet, bekerül a kiválasztottak közé és úgy dönt, hogy ha már itt van, megpróbálja elfelejteni a szerelmét és minél tovább kihúzni a palotában, amivel a saját családja számára biztosíthatja a későbbi jómódot. 

A könyv végén kiderül - és nem is árulok el ezzel túl sokat -, hogy America bekerül az Elitbe, ahol már csak hatan versenyeznek a herceg kegyeiért... Viszont sok érdekes, vicces, szomorkás dolog történik addig, amit mindenképpen ajánlok elolvasni. 

America nagyon jól megírt szereplő, tetszik, hogy nem egy kis nyámnyila, elveszett lány. Maxon nem igazán volt szimpatikus a kezdetekkor, de végül őt is megkedveltem. A szívem viszont Aspen felé húz... 

Nagyon tetszett, annyira aranyos, élvezhető történet ez! Tényleg egy mesében éreztem magam olvasás közben, ennyi lány, akik mind hercegnők akarnak lenni, gyönyörű ruhák, finom kaják, szobalányok és egy herceg, aki feleséget keres. Csak a mesékben nincs ilyen lány, mint itt America, aki simán beszól Maxonnak, amikor kikívánkozik belőle. :) Alig várom, hogy megkaparintsam a folytatását, hiszen az is megjelent már, csak mindenképp úgy kell ezt kiokoskodnom, hogy itthonról ki ne vágjanak, a könyveimmel együtt... :)

Értékelésem: 4,5/5.

S. C. Stephens: Esztelen

Ulpius, 2013

620 oldal
Elolvastam: 2013. november 15.

Fülszöveg:

Kiera és Denny már majd’ két éve járnak. Denny megtestesíti mindazt, amit a lány kíván: gyengéd, kedves, és határtalanul imádja őt. Amikor másik városba költöznek – Denny megkapta álmai állását, Kiera pedig egy kiváló egyetemen tanul tovább –, minden tökéletesnek tűnik. Ám egy nem várt körülmény miatt a párnak el kell válnia. 

A magányos, zavart, vigasztalan Kiera a helyi rocksztárban, Kellan Kyle-ban lel támaszra. Eleinte csupán barátként tekint Kellanra, ám a lány magányosságának mélyülésével a kapcsolatuk is egyre elmélyültebbé válik.

Egy este azonban minden megváltozik, és többé már egyikük sem lesz ugyanaz az ember…

Lassan rázódtam bele, az elején többször majdnem falhoz vágtam a könyvet. Rettenetesen idegesített Kiera, az, amilyen mondatok kijöttek a száján, vagy ahogy fordították, nem tudom. Még abban sem voltam biztos, hogy végigolvasom. 
Aztán valahol ott, amikor Denny elutazott, végre beszippantott a történet és onnantól már tetszett. :) Sőt. Annyira jó volt, hogy nem egy rövidke kis könyv ez, hanem jó alaposan részletezve van az egész nyűglődés a két srác között, tisztára mintha valami film pergett volna előttem. És igencsak bele tudtam magam élni, egy élmény volt, tényleg. Az a mindent összebizsergető vonzalom, jujujjjujdejó! :)
A végén már azért kicsit kezdett rétestészta érzésem lenni, de végülis jó volt így. Azt azonban nem tudom elképzelni sem, hogy mégis mi a nyavalya lesz a következő két részben. Félek, hogy az már nem kéne.

Na, és hát Kellan. Végre. Így már a rockzenész dolog is elfogadható, inkább hozzá passzol ez a foglalkozás, mint Lucashoz, az Elemésztve c. könyvből. Mindvégig neki szurkoltam, még akkor is, ha közben pontosan tisztában vagyok vele, hogy ilyen az életben elő nem fordulhat. Nincs két olyan fickó, aki egy ennyire idióta libát nem küld el a p-ba. Mindkettőt hülyítette, nem tudta eldönteni, hogy melyiket is akarja. Úgy bosszantott, hogy én Kellant akartam neki, egyértelműnek tartottam a döntést, nem értettem, ő maga miért nem bírja már felfogni, hogy úgy sokkal jobb lesz mindenkinek :) Ezen mondjuk felül tudok emelkedni, a végére már egészen megkedveltem Kierát is, pocsék egy helyzet lehet, elismerem, és persze biztosan nehéz lehet ilyenkor dönteni. Az, amit nem tudok sem elfogadni, sem megérteni, az a "Pete szerelmére" kifejezés - nem is emlékszem már pontosan, de úgy rémlik, így használta - ... minek kell ez?
Amúgy mindenki rendben volt szerintem, az egész zenekar, Pete bárjában Kiera munkatársai, mind tök jó fejek voltak, szerettem őket is.

Szóval végül, amikor becsuktam a könyvet, feltettem a polcra, azzal a szándékkal, hogy ott is marad. Várom a következő részt, ugyan egy kicsit félve, de kíváncsian. És még mindig sokszor eszembe jut Kellan, és hogy mennyire szívesen lettem volna Kiera is egy kicsit, csak egy pár órára.

Értékelésem: 4,5/5. 

Emily Snow: Elemésztve

Ulpius, 2013

316 oldal

Elolvastam: 2013. november 12.

"Vonzódom Lucashoz - mindig is vonzódtam. És biztosan tudom, hogy nem lenne szabad utat engednem az érzelmeimnek, mert vele nincs esélye happy endnek. Még ha akarna is tőlem valamit a szexen kívül, lehetetlen lenne, hogy beteljesüljön: ott van a karrierje és a nők, akik folyamatosan körülzsongják."

Fülszöveg:

Sienna hosszú idő után visszatér gyerekkora helyszínére, Nashville-be, mert a számára oly kedves otthon, ahol nagyanyja felnevelte, veszélybe került. A házat bármelyik pillanatban elveszíthetik, mert egy bírósági döntés miatt elárverezték.
Sienna Nashville-ben szembesül vele, hogy a ház új tulajdonosa nem más, mint az ünnepelt, szexi rocksztár, Lucas Wolfe.

Lucas fontos szereplője volt két éve az életének, ám a róla őrzött emlékek korántsem szépek. Az új találkozás lesújtja a lányt, csakhogy ezzel együtt felébred benne a végzetes vonzalom is a férfi iránt, amely sokkal erősebbnek bizonyul, mint Sienna hitte volna. Lucas üzleti ajánlattal áll elő egy alku formájában: ha a lány hajlandó mindenben az ő szabályai szerint játszani tíz napig, megmentheti a házat. Lucasnak azonban egyetlen cél lebeg a szeme előtt, ami mit sem változott régi találkozásuk óta: megkapni Siennát, és elérni, hogy a lányt eleméssze a szenvedély. Siennát szinte felőrli a dilemma: megadja-e magát az egyre ellenállhatatlanabb kísértésnek, vagy tartva magát a fogadalmához megmentse a házat, és ezzel közös boldogságukat nagyanyjával.

Lucas egyre eltökéltebben halad a célja felé, és Siennának fogytán van az ideje, hogy meghozza élete legfontosabb döntéseit…

Kicsit összegyűltek most nálam az Ulpius könyvek. Sookie, amit megvettem, az Elemésztve és az Esztelen (még írok erről is nemsokára), amiket cseréltem.
E két utóbbi értékelése elég ijesztőnek tűnt a moly.hu-n, viszont ez általában nem tántorít el semmitől. Most is így volt, bár egy kicsit azért vegyesek az érzéseim.

Tehát, akkor: Elemésztve.
Sienna vígan éli életét, mígnem telefonál az öccse, aki azonnal haza is hívja, mert a nagyi házát árverezik. A bíróságon aztán kezdődnek a problémák, és ahogy a fülszövegben is olvasható, Lucas - a régi szerelem - lesz az új tulajdonos két hét múlva. Az ilyen el nem múlt, csak magunkban mélyre elásott vonzalmakkal/érzésekkel pedig van az úgy, hogy újra berobbanak, akár évek múltán, ehhez meg elég lehet egyetlen rövid találkozás is.
Persze elfogadja az üzleti ajánlatot, nem is tehet mást, én is így tennék. De értelmetlen számomra ez a nagy nyűglődés, hogy most akkor már csak azért is bebizonyítja, hogy nem fekszik le Lucas-szal, az meg azt akarja bebizonyítani, hogy de igenis lefekszik vele és majd el sem akarja hagyni.
Van egy lány és egy fiú, akik egyértelműen vonzódnak egymáshoz, egyiküknek sincs senkije, hát ennyi, probléma megoldva. Persze itt nem így megy ez, és ha mégis így történne, akkor nem lenne értelme a könyvnek. :)

Az elején kifejezetten tetszett a történet, aztán viszont már nem volt az igazi... egyre inkább tűnt egy sima szerelmes füzetkének, amit valaki egy délután alatt papírra vetett, a Micsoda nő alapján. Merthogy arra hasonlít, de nagyon:
- üzleti ajánlat (nagy összeg, alig néhány napra - csóró lány, gazdag pasi)
- biztos meggyőződés arról, hogy a másik majd el sem akar menni a végén, ha letelik a 10 nap
- vörös lobonc
- zongora, éjszaka, kamatyolás.
Meg még azzal is bajom volt, hogy egyik pillanatról a másikra, hiába az addigi nagy ellenkezés, máris ment a bugyiba nyúlkálás meg egyebek, kivéve maga a kettyintés. Mintha kimaradt volna egy pár oldal a történetből, ami elvezethetett idáig.
És amúgy is, van olyan fickó, akiben ilyen nyomot hagy egy csaj, de két év alatt egyszer sem volt képes felkutatni, újrakezdeni? Csak épp hirtelen akkor kattant rá újból, mikor találkoztak? És ha sosem látja többé? Ez egy kicsit hiteltelenné teszi a Sienna iránt érzett nagyon-nagy szerelmet.
Ja, és a rocksztárság, mint életforma és egyéb, ebben a könyvben szerintem lényegtelen volt. Lehetett volna popsztár is, ennyi erővel. Vagy jazz-zenész, vagy akárki. Csak így többen rákattannak, értem én, hisz én is ezért olvastam el. :)

Egyébként, annak ellenére, hogy szinte csak negatívumokat írogattam itt össze, a könyv nekem kellemes kikapcsolódást nyújtott. Valószínűleg épp jó pillanatban talált meg, hogy nincs keserű szájízem még ezek után sem, és szerintem a második részt is elolvasom, mert érdekel a folytatás.

Értékelésem: 3/5. 

Utóirat:
Továbbra sem szeretem a könyv végén lévő előzeteseket a kiadó egyéb könyveiből. Általában ezeket már olvastam, de ha nem, akkor sem innen tájékozódom arról, hogy szeretném-e. Bevallom őszintén, hogy sosem olvasom el egyiket sem, és mérgelődve teszem le a könyveket, hogy na, ebben is van... Tudom, a saját problémám és valószínűleg változtatni sem fognak ezen, csak azért, mert nekem nem tetszik. De azért mégiscsak le kellett írnom.

Sookie Stackhouse, utoljára - Spoileres!

Ulpius, 2013

380 oldal

Elolvastam: 2013. november 12.

Fülszöveg:

Bon Temps városában olyan titkok lappanganak, amelyek a Sookie-hoz legközelebb állókat fenyegetik - és összetörhetik a lány szívét...

A városban történt rettenetes események után Sookie és Sam nemigen képes a Merlotte'sra összpontosítani - és ez nem tesz jót a bárnak. Ráadásul Sookie és Eric Northman kapcsolata is válságba került. Eric és a vámpírok távol tartják magukat a lánytól - és hallgatnak, mint a sír. Amikor pedig megtudja ennek az okát, Sookie összeomlik. Aztán holtan találják Arlene-t, és Sookie-t gyilkosság vádjával letartóztatják, de óvadék ellenében hamarosan szabadlábra kerül. A barátai - élők és holtak - segítségével ki kell derítenie az igazságot Arlene haláláról. Ám mindössze annyit tud, hogy két titokzatos férfinak van köze hozzá. Kik lehetnek? - Sookie-nak hamarosan a tudomására jut, hogy több ellensége is bosszút forral a múltban elszenvedett sérelmek miatt.

Bon Temps-ban soha semmi nem egyszerű. Amit igaznak tartanak, az csupán kényelmes hazugság. Az igazságszolgáltatás még több kiontott vért jelent. És az, amit szerelemnek hisznek, soha nem elég...

Csalódtam. Nagyon. :(

Még az előző résznél is bizakodtam, kitartottam amellett, hogy ez egy teljesen jó könyvsorozat, nagyjából ez volt az egyetlen, ami miatt ragaszkodtam a kiadóhoz. A Véres csapdára 4 csillagot adtam, de lett volna az 5 is, ha Eric egy kicsit nyálasan romantikusosabb. 

A Véres végzet megjelenése előtt olvastam valahol valami szösszenetet arról, hogy a "rajongók" kiakadtak, mert nem úgy lesz vége a történetnek, ahogy ők azt elvárnák, de nem merültem ebbe bele különösképpen, egyrészt, mert úgy gondoltam, majd én elolvasom, aztán megmondom, hogy nekem jó-e így, vagy sem, másrészt, mert meg voltam róla győződve, hogy Eric meghal és Sookie meg majd búbánatosan sírdogál, de aztán összeszedi magát, leborotválja a lábát, felveszi a Merlotte's egyenruháját, szorosan lófarokba fogja a haját, és elindul dolgozni, miközben a szíve szakad meg. Sírdogáltam volna én is biztosan, mert azért Eric eléggé a szívem csücske, de na. Nem így történt. 

Vigyázat, spoiler!!

Te jó ég, Sookie... lehetett volna Alcide, még akár Bill is. De Sam?? Olyannak tűnik számomra ez az egész, mintha egy buta kis fruska sértődésből úgy döntene, hogy jó lesz neki az az egyszerű srác is, akit ezer éve ismer, ahelyett, akiért addig lázban égett. És aztán erről szépen meggyőzi magát, és el is hiszi, hogy ez tényleg így lesz a legjobb.

Rohadtul hiányoltam Eric-et, Pam-et, olyan semmilyen ez így. Eric eddig épp nem erről a behódoló stílusról volt híres... vagy már csak a filmbeli Ericet látom magam előtt, a könyvben szereplő pedig nem az az Eric. :( Annyi minden volt már ezekben a könyvekben (filmekben): bacchánsnő, tündérvér, tündérnagyapa és család, cluviel dor, meg még ki tudja mik, hát nem hiszem, hogy ne lehetett volna megoldást találni arra, hogy Eric Sookie-val maradhasson.

Ott volt Karin, Eric első "gyermeke", de minek? Gyakorlatilag teljesen töltelék figura, ennyi erővel Bubba is vigyázhatott volna Sookie-ra, tökmindegy. 

Á. :( Végül még annyi, hogy igen, tényleg ideje volt befejezni Sookie történeteit, semmit sem lehet a végtelenségig húzni. Csak nem így kellett volna. Hiányzik belőle az, ami miatt viccesnek és szórakoztatónak tartottam a sorozatot. Összecsapottnak érzem és üresnek. Nekem ez kevés.

A filmben még bízom. Amíg azt is el nem rontják...

Értékelésem: 3/5. De csak mert eddig tetszett... és a borítók rohadt szépek!

Októberi beszerzés

Azért attól függetlenül, hogy ide viszonylag ritkán sikerül új bejegyzést írnom, rendületlenül olvasok, amikor csak lehet és egymás után szerzem be a kívánságlistámon szereplő könyveket.

Ezek az októberben vásárolt könyveim. 

Végre-végre van egy gyönyörű, hibátlan, dedikált példányom Anita Gayn: Senkinek sem kellesz! c. könyvéből!!! A másiktól úgy tervezem, hogy megválok, van is rá jelentkező, de ha nem jönne össze vele a csere, akkor jelzem itt, biztosan sokan vágynak rá.

A Veszedelmes sorscsapás és az Elakadó lélegzet - mint ahogyan korábban írtam már - mindenképp kellett, előrendelés volt. Persze azóta már gyorsan el is olvastam őket, talán még bejegyzés is születik róluk, meglátjuk.

A Tiszták pedig teljesen véletlenszerűen ugrott a kosaramba. Épp cseréltem volna egyet belőle, viszont eléggé megviselt példány volt szegény, így a csere meghiúsult. A tulajdonosa azonban volt olyan kedves, hogy megemlítette, hogy a könyv az Egmont webshopján igen jelentős kedvezménnyel kapható. Hát így történt. 999 Ft volt, gondolom indoknak ez bőven elég. :)

Ezek pedig azok a könyvek, amikhez csere és egyéb módon jutottam hozzá. Azt hiszem, ezek is még mind októberiek. Van köztük olyan, amit már korábban olvastam, csak a polcomon szerettem volna látni, de azért a nagyja még várat magára. 

Szintén írtam már arról, hogy újból dolgozni kezdtem, míg a gyerek bölcsődében tölti a napjait. Egyikünknek sem könnyű, de azért küzdünk és remélhetőleg valamikor majd belerázódunk. Csak egyelőre olyan rohadt fáradt vagyok minden nap, hogy az olvasás látja kárát, de aludni muszáj... 

(Az érdekelne egyébként, hogy más hogyan csinálja. Hogyan lehet megoldani azt, hogy valaki szépen frissen helytáll a munkahelyén - ami mondjuk nem kifejezetten irodai, üldögélős munka, hanem aktív, folyamatos szellemi és fizikai erőt igénybevevő -, majd a munkaidő leteltével a gyerek után futkos, és mindezek után még mindenfélére van energiája és ideje...? Azt hiszem, vennék tőle leckéket.) Rossz érzés ám, ha nincs meg a napi olvasásadag :)

Federica Bosco: Szerelmem egy angyal

Libri, 2013
464 oldal
Elolvastam: 2013. október 6.

Fülszöveg:

Mia tizenhat éves, cinikus, lázadó, határozott, nem fél szembenézni a kihívásokkal, amit az iskola, az osztálytársak és az elvált szülők jelentenek. Viharos a kapcsolata az anyjával, aki mindennél jobban szereti őt, viszont pasiügyekben eléggé hasznavehetetlen. 

Mia, amióta az eszét tudja, egy dologra vágyik: hogy bekerüljön a londoni Royal Ballet Schoolba, a világ legnevesebb tánciskolájába. Csakhogy a felvételi vizsga kegyetlen, a tandíj pedig megfizethetetlen egy egyedülálló édesanyának. És csak hogy az élet még bonyolultabb legyen, a lány titokban őrülten szerelmes a legjobb barátnője bátyjába, Patrickba. A fiú annyira fantasztikus és különleges, hogy már-már nem is tűnik egyszerű halandónak, inkább egy angyalra hasonlít. 

Mia sosem hitt abban, hogy egyszer minden álma teljesülhet. Arra pedig pláne nem készült fel, hogy amit a sors egyszer már nekiajándékozott, azt el is veheti tőle.

Gyönyörű borító, fura tapintással. Ez volt az első benyomásom a könyvről. Pedig nézegettem már sokszor a könyvesboltban, hogy megvegyem-e, de nem rémlett, hogy ilyen rossz érzés lett volna fogdosni ezt a könyvet. Na mindegy, ezen a gondon túlléptem, elkezdtem olvasni. Az eleje még nem is volt vészes, csak nem igazán kötött le, mindenfelé kalandoztak a gondolataim, de ezt annak tudtam be, hogy ugye ledaráltam egymás után az összes Szent Johanna Gimit, úgyhogy kicsit még mindig Cortez és Reni világában léteztem. De ahogy haladtam az olvasással, akkor sem lett jobb a helyzet. Rohadtul idegesített az egész. De vegyük szépen sorjában...

Idegesített az anyuka és Mia kapcsolata. Szerencsére az én szüleim nem váltak el, úgyhogy ilyesféle tapasztalataim nincsenek, de szerintem a válás nem mentség egyébként sem semmire. Attól, hogy a szülők elválnak, a gyerek és a szülők maradhatnak normálisak. De itt nem. Az egyik azért hisztizik, mert nem bírja felfogni, hogy a drága iskolához nincs meg a megfelelő anyagi háttér, és a nagy büdös semmiből sehogy sem lehet előteremteni azt a lóvét. (Pedig azért, ha valakinek ez minden vágya, akkor valahogy megpróbálhat kompromisszumot kötni, elmehet dolgozni is, létezik diákmunka, és még eladogathat néhány kacatot is, amire már úgysincs szüksége. Talán ha Mia normálisan próbált volna erről tárgyalni az anyjával, és ha az anyja is normálisan gondolkozott volna, valahogy szerintem találhattak volna megoldást. Ott a nagymama, akivel végre ki lehetne békülni, és hitel is létezik, mint tudjuk.) A másik meg azért hisztizik, mert úgy tűnik, nem is akar segíteni a lányának, és azért, mert ő nem csinálhatta azt, amit szeretett volna, ezért a lánya se csinálja. Egyébként meg kiskora óta nem is látta táncolni, nem érti, hogy neki a tánc az élete, és annyira nagyon nem is igyekszik minden tőle telhetőt megtenni azért, hogy esetleg a gyerek az álmait valóra válthassa.

Idegesített Nina, a barátnő. Ez nem barátnő, na. Inkább csak kihasználja Miát, amikor neki szüksége van rá, akkor legyen ott, de mindig és azonnal ám, mert különben sértődés van. Aztán tessék. (SPOILER lehet: ) Utána meg egy olyan apróságért haragszik meg, mert az állítólagos legjobb barátnője és a bátyja egymásba szerettek és neki nem szóltak? Hiszen még nagyon elmondani sem volt mit, alig történt valami. Dedós egy viselkedés ez. Egy felnőtt emberről és egy lányról van szó, hát hadd döntsék már el ők, hogy szeretik-e egymást vagy sem. Nem hiszem, hogy ebbe beleszólása lehet bárkinek is. A végén meg aztán már szidtam, mint a bokrot, azért, amit ott művelt, már minimum egy fejberúgást érdemelt volna. 

Jaj és hát Patrick, az Angyal... te jó ég! Ilyen egy nyámnyila figurát... Egyfolytában csak azt hajtogatja, hogy "itt vagyok veled, Kicsim, Kincsem, segítek, mindig melletted leszek, hiányzol, szeretlek" stb., stb. Szerintem túl hirtelen jött ez a nagy szerelem nála, így aztán igazán hiteltelennek tartom. Egy felnőtt srác nem habarodik bele csak úgy hipp-hopp egy lányba, akit addig szinte testvéreként tartott számon, nem? Vagy de? Az egyik pillanatban még semmi különös nem volt, nem mutatott Miával kapcsolatban érzelmeket, de aztán meg már ő a nagy hősszerelmes. Mintha kimaradt volna egy kis rész, amikor találkoznak, beszélgetnek, rájön ő is, hogy vonzódik Miához, de nem lép, mert fosik, hogy Mia nem akarja, mert nem úgy néz rá, de aztán kiderül, hogy mégis és akkor jön a nagy összeborulás. 

Nem bosszankodom tovább. Aki akarja, olvassa el, mert az biztos, hogy haladni jól lehet vele és egyszer érdemes átrágni magunkat rajta. A folytatást is elolvasom majd, kíváncsi vagyok, hogy ebből mit hoznak ki a következő részben, de ha ott is lefejelem az asztalt az idegesítő hülyeségek, nyavalygások miatt, akkor feladom. Ezt meg most szépen visszaviszem a könyvtárba.

Értékelésem: 3/5.

A Szent Johanna Gimi 5-8.

Ciceró, 2011; 2012; 2013

Elolvastam: 2013. szeptember 29 - október 4. között

"– Oké. Szóval. Uhh. A tünetek alapján biztos, hogy… nekem… jaj. Szóval prosztatagyulladásom van – mondta ki. Én mosolyogva a szám elé kaptam a kezem, Kinga pedig lehunyt szemmel egyszerűen megfejelte a mosdó csempéjét. Egymás után háromszor. – Virág… – kezdtem óvatosan, nehogy megsértsem. – Neked nincs prosztatagyulladásod. Nem lehet – mondtam türelmesen.
– Hogyhogy? A Google szerint tutira az van.
– Lány vagy. Nincs prosztatád – néztem rá kedvesen. Virág összeráncolt szemöldökkel töprengett, aztán, amikor tudatosult benne, hogy nem az a baja, szinte kivirult.
– De jóóó. Mer' elég rosszul hangzott – mondta."

"-Megkaptad a videókat?
- Igen, azért ugrálok - magyarázkodtam, remélve, hogy nem gondolja, hogy "csak úgy, minden ok nélkül" viselkedem így.
- Na, jó, hagylak ugrálni. Reggel - köszönt el, én pedig hirtelen felindulásból beléptem msn-re, hátha. És igen. Virág online volt, úgyhogy azonnal videohívást indítottam.
- Sziaaa! - integetett bele a kamerába.
- Van kedved boldogan ugrálni? - kérdeztem csak úgy, minden bevezetés nélkül. Virág az a lány, aki egy ilyen kérdésre abszolút nem reagál furcsán. Felállt a gépe elől, felmászott az ágyára, és ugrálni kezdett."

Fülszöveg (az utolsó részé):
Négy év, amit nem felejtesz el.

"Okos kis könyv ez, elindult a saját útjára. Én pedig most magára hagyom, elengedem, hiszen én azt hiszem, mindent megtettem, amit lehetett, mindent úgy írtam, ahogy szerettem volna, most pedig elégedett vagyok az eredménnyel, mert tudom, én a kezdetek kezdetén valami ilyesmit akartam a végére. Nem egy finálét, elcsépelt ömlengést vagy túlcsavart szálakat. Úgy érzem, ez a sorozat az egyszerűségével nyerte el mindazt, amit elnyert, én pedig végig tartottam magam ahhoz az elvemhez, miszerint ez csak egy sztori egy hétköznapi lányról, A FIÚRÓL (csupa nagybetűvel), a tanulásról, a barátairól, a családjáról, az életéről meg úgy általában, a Szent Johanna gimiről". (Leiner Laura)

Ezúton hivatalosan is Szent Johanna Gimi rajongóvá nyilvánítom magam. Nyilván nem fogok visongva ugrálni, ha valahol találkozók, dedikálások, akármik vannak, sem I Love Cortez pólóban és/vagy kitűzővel feszíteni... (Felnőtt nő, ugye, elméletileg...) Viszont az biztos, hogy valahogy megszerzem magamnak az egész sorozatot, mert csak könyvtári, szétesőfélben lévő példányok jutottak. Pedig kell itthonra saját, hogy bármikor könnyezve, bepisilésig röhöghessek, ha sz.rul érzem magam és a béka segge is túl magasan van.

Az elmúlt néhány hét alatt minden szabad percem a Szent Johanna Gimi olvasásával telt, a fennmaradó időben pedig azon kattogtam, hogy most azonnal folytatni akarom, csak már hadd üljek le öt-tíz percre. Villámgyorsan olvastam, minél előbb akartam tudni mindent, hogy Reniék összejönnek-e, hogy Virág milyen újabb hülyeségeket csinál, amin vinnyoghatok, hogy a Ricsivel való kapcsolata hogyan alakul, leérettségizik-e mindenki, ki milyen pályát választ magának, stb. Szerettem volna egy ilyen osztályt magamnak. Egy Virágot, Kingát, Ricsit, Cortezt mindenképp!

Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy hogy a retekbe lehet ilyen jó könyvet összehozni, egy lány/osztály hétköznapjairól. De nemhogy egy jót, nyolcat. Sorozatot. Egy pillanatig nem éreztem azt, hogy na, most már azért elég, unalmas, sőt... Minden tiszteletem, tényleg! 

Kedvenc könyvvé vált, az biztos. Ahogy befejeztem az utolsó részt, kicsit el is szomorodtam, hogy vége... és ahogy a számomra nagyon, igazán nagyon jó könyveknél lenni szokott, elfogott az a fura érzés, hogy most akkor hogyan tovább, mit olvassak... de most még semmi sem annyira jó. :(

Értékelésem: 5/5.

Könyvstop

Ezt is megértük. Szerintem évek óta nem fordult elő az, hogy ne vegyek legalább egy, de inkább több könyvet egy hónapban. Most viszont sajnos vissza kellett fognom magam, nem állunk úgy anyagilag, hogy beleférjen még a könyvvásárlás is. Ezért egyelőre csak fáj a szívem és szomorkodva figyelem, ki milyen csodákat gyűjtögetett az elmúlt hónapokban. Én sem szeptemberben, sem augusztusban nem vásároltam könyvet. Még csere sem volt igazán, talán egy-kettő, úgyhogy egyedül a könyvtári olvasmányaim száma mutat erőteljesen növekvő tendenciát.

Utoljára még a Könyvmolyképző akcióban, illetve az Alexandra nagy nyári akciójában (meg még innen onnan akciósan) szereztem be néhány könyvet, ezeket.
Három mesekönyvet is sikerült összeszednem:
- Múmin és az állatok
- Napsütötte Múminvölgy
- Vitkolczi Ildikó: Walter, a falra festett sárkány

Tehát olvasnivaló az folyamatosan van bőven, csak mindig kell az újabb és újabb, tök nehéz megállni, hogy ne vegyek meg minden olyat, ami jónak tűnik. Ilyenkor mondjuk nincs túl nagy választási lehetőség, ha nincs rá pénz, akkor nincs vásárlás. :) (Ja, és amúgy a könyvtárba való beiratkozásom nagy ötlet volt évekkel ezelőtt, mert sok olyan könyvet olvastam már onnan, amit egyébként megvettem volna, mert érdekelt, viszont nem volt túl jó és így rettentő sok pénzt spóroltam meg...)

Most azonban a kislányom elkezdte a bölcsődét, én hamarosan (pár napon belül) megyek vissza dolgozni, úgyhogy már előre dörzsölöm a tenyerem, válogatok, hogy mik azok, amiket mindenképp a polcomon akarok látni. Már két előrendelést is leadtam, az alábbi könyvekre, egyelőre talán ezeknek a megjelenését várom leginkább.

Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás 

488 oldal

Várható megjelenés: 2013. október 15., Maxim Kiadó

A Gyönyörű sorscsapást olvastam, az egyik kedvenc könyvemmé is vált hirtelen, beleszerettem Travis-be, tehát nem volt kérdés, hogy a második részre is azonnal vevő leszek. Szeretem az olyat, amikor a másik főszereplő fejébe, gondolataiba is bele lehet látni...

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

496 oldal

Várható megjelenés: 2013. október 1., Maxim Kiadó

Ez a könyv is nagyon érdekesnek ígérkezik, eddig csak jókat hallottam róla. Szerelem, családon belüli erőszak, meglátjuk... Az egyetlen problémám, hogy ez is trilógia, mint lassan már szinte minden, én meg győzzem pénztárcaügyileg. És mivel ugye sok Szent Johanna Gimit olvasok: "Ajj már."

Gyönyörű borítók, a terjedelem is megfelelőnek tűnik, nem egy vékonyka kis könyv egyik sem, az áruk sem vészes. Nagyon várom mindkettőt. (És még mennyit ezeken kívül...)

A Szent Johanna Gimi 1-4.

Ciceró, 2010; 2011

Elolvastam: 2013. szeptember 16-29. között

"A lepkéim, akik tavaly szeptemberben döntöttek úgy, hogy beköltöznek a gyomromba, azonnal vadul csapkodni kezdtek, közben meg azon agyaltam, hogy a lepkék miért nem alszanak téli álmot? Hülye gondolatok."

"Van, hogy ezek a dolgok összejönnek, és úgy érezzük, egyedül vagyunk. Majd elmúlik és minden visszaáll a régi kerékvágásba."

"A szülők álma egy Arnold típusú fiú a lányuknak. A lányok álma azonban mindig a Cortez-féle srác. Ez van, az élet nem fair, és rengeteg a mazochista."

Fülszöveg (1. részé):

Új magyar ifjúsági könyvsorozat nyolc kötetben a nagyon tehetséges fiatal szerző tollából! Ha elkezded, biztosan nem tudod majd letenni!!! Tuti, hogy függővé válsz! Egy sorozat a való életről. Egy sorozat, amely itt és most játszódik. Egy gimi, ahová mindenki szívesen járna. Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások. A történet rólad is szól!

Fiatalon baromi jó az élet, ahogy ez a könyv is ezt tükrözi számomra. – Barnee (Idiot Side). 

Egy kicsit mindannyian magunkra ismerhetünk a sorok között. – Rami 

Mindig is kedveltem a hiteles szerzőket, akik az életből merítenek. – AFC Tomi 

Aki esetleg eddig nem szeretett olvasni, annak mindenképpen ajánlom a figyelmébe. Áttörés lesz! – Barbee

http://www.szentjohannagimi.hu/

Valamiért mindig a könyvtár kamaszoknak szóló részénél kezdem a kutakodást. Nemrég épp bent volt A Szent Johanna Gimi első része. Gondoltam, egye fene, annyian istenítik, csak beleolvasok már, mi ez az őrület. Elolvastam a fülszöveget, az egy kicsit elbizonytalanított, elég gyatrának tartom, meg ezektől az ajánlásoktól is megrettentem egy kicsit, azért nem az én világom ez az egész, na.

Nos, kérem, 32 éves vagyok, de ilyet én még nem pipáltam. Annyira rákattantam, hogy gyakorlatilag azóta egyhuzamban olvasom a sorozat részeit, ezzel álmodom, alig várom, hogy legyen egy kis időm olvasni, egyszerűen megőrültem. Egyetlen egy sorozat volt, ami ellen hasonlóan tiltakoztam az elején, ez pedig a Harry Potter volt. Úgy tűnik, hasonlóan alakul a kapcsolatom a Szent Johanna Gimivel is, mint Potterékkel, csak úgy falom a sorokat. Bár most talán annyival "rosszabb" a helyzet, hogy már minden rész megjelent, nem kell fél-1 évet várnom arra, hogy elolvashassam a következőt, így egymás után olvasva olyan, mintha ott lennék velük, teljesen beleépültem már az eseményekbe.

Az egész osztály fantasztikus, annyira jó figurák ezek, hogy az valami hihetetlen. Az egyik kedvencem Virág, ez egyértelmű, annyira sötét, hogy olyan már nincs is, de a beszólásain meghalok, annyira vicces. Tetszik, ahogyan változik, és az is, hogy mennyire Reni mellett áll!

Reni is nagyon szeretnivaló, hasonlíthatnám magamhoz, de ez csak annyiban igaz, hogy én is a nyomik felé húztam/tartoztam, csak nem voltam ennyire jó tanuló. Viszont volt Cortezem nekem is, kinek ne lett volna? Nem is egy. Csak nekem mindig plátóiak maradtak ezek a dolgok....
Ahogy befejeztem ezt a négy részt, olvasgattam véleményeket róla, de van, amit nem értek. Sokat nyavalyog Reni? Hallottatok volna engem. :) Teljesen normális, visszahúzódó, szerelmes lányként viselkedik, aki el sem tudja képzelni, hogy az iskola legmenőbb srácának kellhetne. Ugyan van már olyan, amikor legszívesebben ráüvöltenék, hogy vegye észre már, amit kellene, Cortez szintén, összezárnám őket valami kis lukba, hogy rendezzék le a dolgaikat. Remélem, ez is megtörténik hamarosan, mert annyira nagyon drukkolok nekik, hogy még Arnoldot is megutáltam. :) 

Cortez... róla mit mondjak? Csak nem fogok beleszerelmesedni, az azért már mégiscsak túlzás lenne. :) Viszont imádom őt is, Ricsit is. Egyik sem az álompasim, de ennyi idősen azok lettek volna.

És hát ez:

"- Fáj! - zokogtam eléggé artikulálatlanul, és mivel képtelen voltam többet mondani, a mellkasomra tettem a kezem. Úgy éreztem, hogy beszakadt, még levegőt is nehezen kaptam."

Itt már azért be kell vallanom, potyogtak a könnyeim (egyébként hangosan fel szoktam röhögni, olyan jó poénok vannak a könyvben). Mert van az úgy, hogy valaki annyira bánt, hogy úgy fáj, mintha kalapáccsal ütögetnék a mellkasod, összeszorul a szíved, levegőt sem kapsz és úgy érzed, mintha a fájdalom belülről égetné szét a tested. Ezt mondjuk már kicsit idősebb fejjel éltem át többször, de így is - úgy is rohadt egy érzés. 

Szóval, nekem ez a könyv(sorozat) igenis tetszik, kétszer annyi idősen is, mint ahány éves fiatalokról szól. Élőben valószínűleg nem bírnám elviselni ezt a bagázst, de nagyon jó olvasni róluk. Akkor is, ha semmi különös nem történik, csak egy lány írja a naplóját a vele történtekről, az átélt dolgokról. Mert mindenki átéli, így vagy úgy. Akár a nyomik, akár a menők oldaláról. És épp ezért ügyes Leiner Laura, mert olyat írt, teljesen normális, hétköznapi nyelven, nem bénán megfogalmazva, összecsapva, amit egy ilyen korombeli felnőtt (?) nő is rajongva olvas. És még ismerem is a zenéket, amiket említ, a filmeket, filmsorozatokat, a facebook-ot, az iwiw-et, a twitter-t, a moly.hu-t, de még a teveklubot is. :)

Értékelésem a négy részre: 5/5. Folytatom tovább!

"I don't care if it hurts

I want to have control

I want a perfect body

I want a perfect soul

I want you to notice when I'm not around

You're so fucking special

I wish I was special"