Kiera Cass: A Párválasztó

Gabo, 2013
360 oldal

Elolvastam: 2013. november 19. 

Fülszöveg:
Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. 

A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna. 

Ezt a könyvet én nem akartam. Szerepelt ugyan a kívánságlistámon, de inkább csak úgy voltam vele, hogy ha majd egyszer a könyvtárban kölcsönözhető lesz, vagy valaki valamiért épp úgy dönt, hogy hozzám vágja, akkor szívesen elolvasom. De nagy lobogó vágy nem igazán égett bennem azért, hogy megszerezzem. 

Aztán az történt, hogy ajándékként választhattam magamnak könyve(ke)t. Határozottan léptem be a könyvesboltba, előre eldöntve, melyik két (három) könyv az, amit mindenképp megveszek, nehogy az legyen, hogy addig téblábolok, míg végül nem tudok majd dönteni a sok jó könyv között. Mert egyébként ilyen vagyok. Azért mégiscsak körülnéztem, ha már ott voltam, és megláttam. Nagyon szép ez a borító, bár kétlem, hogy csak ez fogott volna meg. Belelapoztam, aztán több kört tettem még az üzletben, és mindig visszamentem megfogdosni (tényleg, mint egy idióta) de nem vettem meg, csak pár nap múlva, mikor már nem bírtam tovább és muszáj volt, mert csak erre tudtam gondolni. Ezt hívják úgy, hogy egy könyv akart hozzám kerülni? :) 

Na, de ha már így alakult, ezzel kezdtem a sort az új könyvek közül. 

Egy olyan országban "élünk", ahol kasztrendszerbe sorolják az embereket, a nyolcas a legszegényebb réteg, az egyes a leggazdagabb. America Singer az ötösbe tartozik, a művészek közé, akik túl jól nem élnek persze, de még mindig jobb a helyzetük, mint szerelme családjának. Aspen, akivel 2 éve szeretik egymást, hatos és kemény munkával tartja el családját, titokban pedig Americával találkozik éjjelente, amikor csak lehet, és pénzt gyűjtöget a majdani közös életükre. Amikor egy olyan játék indul, amiben 35 kiválasztott lány vehet részt, hovatartozástól függetlenül, a tét pedig Maxon herceg és minden, ami vele együtt jár, America anyja teljesen rákattan, mindenképp azt szeretné, hogy lánya is jelentkezzen, hátha sikerül bejutnia a jelöltek közé. Aspen is ezt szeretné, mert úgy érzi, nem tudná magának megbocsátani, ha nem adná meg az esélyt a lánynak, és azt sem akarja, hogy America később éhezzen, nélkülözve éldegéljen, mert ő nem tudja biztosítani számára a kényelmes élethez szükséges dolgokat. Végül szakít is vele, amivel összetöri a lány szívét. America annak ellenére, hogy egyáltalán nem hisz benne és nem is akarja ezt az egészet, bekerül a kiválasztottak közé és úgy dönt, hogy ha már itt van, megpróbálja elfelejteni a szerelmét és minél tovább kihúzni a palotában, amivel a saját családja számára biztosíthatja a későbbi jómódot. 

A könyv végén kiderül - és nem is árulok el ezzel túl sokat -, hogy America bekerül az Elitbe, ahol már csak hatan versenyeznek a herceg kegyeiért... Viszont sok érdekes, vicces, szomorkás dolog történik addig, amit mindenképpen ajánlok elolvasni. 

America nagyon jól megírt szereplő, tetszik, hogy nem egy kis nyámnyila, elveszett lány. Maxon nem igazán volt szimpatikus a kezdetekkor, de végül őt is megkedveltem. A szívem viszont Aspen felé húz... 

Nagyon tetszett, annyira aranyos, élvezhető történet ez! Tényleg egy mesében éreztem magam olvasás közben, ennyi lány, akik mind hercegnők akarnak lenni, gyönyörű ruhák, finom kaják, szobalányok és egy herceg, aki feleséget keres. Csak a mesékben nincs ilyen lány, mint itt America, aki simán beszól Maxonnak, amikor kikívánkozik belőle. :) Alig várom, hogy megkaparintsam a folytatását, hiszen az is megjelent már, csak mindenképp úgy kell ezt kiokoskodnom, hogy itthonról ki ne vágjanak, a könyveimmel együtt... :)

Értékelésem: 4,5/5.

S. C. Stephens: Esztelen

Ulpius, 2013

620 oldal
Elolvastam: 2013. november 15.

Fülszöveg:

Kiera és Denny már majd’ két éve járnak. Denny megtestesíti mindazt, amit a lány kíván: gyengéd, kedves, és határtalanul imádja őt. Amikor másik városba költöznek – Denny megkapta álmai állását, Kiera pedig egy kiváló egyetemen tanul tovább –, minden tökéletesnek tűnik. Ám egy nem várt körülmény miatt a párnak el kell válnia. 

A magányos, zavart, vigasztalan Kiera a helyi rocksztárban, Kellan Kyle-ban lel támaszra. Eleinte csupán barátként tekint Kellanra, ám a lány magányosságának mélyülésével a kapcsolatuk is egyre elmélyültebbé válik.

Egy este azonban minden megváltozik, és többé már egyikük sem lesz ugyanaz az ember…

Lassan rázódtam bele, az elején többször majdnem falhoz vágtam a könyvet. Rettenetesen idegesített Kiera, az, amilyen mondatok kijöttek a száján, vagy ahogy fordították, nem tudom. Még abban sem voltam biztos, hogy végigolvasom. 
Aztán valahol ott, amikor Denny elutazott, végre beszippantott a történet és onnantól már tetszett. :) Sőt. Annyira jó volt, hogy nem egy rövidke kis könyv ez, hanem jó alaposan részletezve van az egész nyűglődés a két srác között, tisztára mintha valami film pergett volna előttem. És igencsak bele tudtam magam élni, egy élmény volt, tényleg. Az a mindent összebizsergető vonzalom, jujujjjujdejó! :)
A végén már azért kicsit kezdett rétestészta érzésem lenni, de végülis jó volt így. Azt azonban nem tudom elképzelni sem, hogy mégis mi a nyavalya lesz a következő két részben. Félek, hogy az már nem kéne.

Na, és hát Kellan. Végre. Így már a rockzenész dolog is elfogadható, inkább hozzá passzol ez a foglalkozás, mint Lucashoz, az Elemésztve c. könyvből. Mindvégig neki szurkoltam, még akkor is, ha közben pontosan tisztában vagyok vele, hogy ilyen az életben elő nem fordulhat. Nincs két olyan fickó, aki egy ennyire idióta libát nem küld el a p-ba. Mindkettőt hülyítette, nem tudta eldönteni, hogy melyiket is akarja. Úgy bosszantott, hogy én Kellant akartam neki, egyértelműnek tartottam a döntést, nem értettem, ő maga miért nem bírja már felfogni, hogy úgy sokkal jobb lesz mindenkinek :) Ezen mondjuk felül tudok emelkedni, a végére már egészen megkedveltem Kierát is, pocsék egy helyzet lehet, elismerem, és persze biztosan nehéz lehet ilyenkor dönteni. Az, amit nem tudok sem elfogadni, sem megérteni, az a "Pete szerelmére" kifejezés - nem is emlékszem már pontosan, de úgy rémlik, így használta - ... minek kell ez?
Amúgy mindenki rendben volt szerintem, az egész zenekar, Pete bárjában Kiera munkatársai, mind tök jó fejek voltak, szerettem őket is.

Szóval végül, amikor becsuktam a könyvet, feltettem a polcra, azzal a szándékkal, hogy ott is marad. Várom a következő részt, ugyan egy kicsit félve, de kíváncsian. És még mindig sokszor eszembe jut Kellan, és hogy mennyire szívesen lettem volna Kiera is egy kicsit, csak egy pár órára.

Értékelésem: 4,5/5. 

Emily Snow: Elemésztve

Ulpius, 2013

316 oldal

Elolvastam: 2013. november 12.

"Vonzódom Lucashoz - mindig is vonzódtam. És biztosan tudom, hogy nem lenne szabad utat engednem az érzelmeimnek, mert vele nincs esélye happy endnek. Még ha akarna is tőlem valamit a szexen kívül, lehetetlen lenne, hogy beteljesüljön: ott van a karrierje és a nők, akik folyamatosan körülzsongják."

Fülszöveg:

Sienna hosszú idő után visszatér gyerekkora helyszínére, Nashville-be, mert a számára oly kedves otthon, ahol nagyanyja felnevelte, veszélybe került. A házat bármelyik pillanatban elveszíthetik, mert egy bírósági döntés miatt elárverezték.
Sienna Nashville-ben szembesül vele, hogy a ház új tulajdonosa nem más, mint az ünnepelt, szexi rocksztár, Lucas Wolfe.

Lucas fontos szereplője volt két éve az életének, ám a róla őrzött emlékek korántsem szépek. Az új találkozás lesújtja a lányt, csakhogy ezzel együtt felébred benne a végzetes vonzalom is a férfi iránt, amely sokkal erősebbnek bizonyul, mint Sienna hitte volna. Lucas üzleti ajánlattal áll elő egy alku formájában: ha a lány hajlandó mindenben az ő szabályai szerint játszani tíz napig, megmentheti a házat. Lucasnak azonban egyetlen cél lebeg a szeme előtt, ami mit sem változott régi találkozásuk óta: megkapni Siennát, és elérni, hogy a lányt eleméssze a szenvedély. Siennát szinte felőrli a dilemma: megadja-e magát az egyre ellenállhatatlanabb kísértésnek, vagy tartva magát a fogadalmához megmentse a házat, és ezzel közös boldogságukat nagyanyjával.

Lucas egyre eltökéltebben halad a célja felé, és Siennának fogytán van az ideje, hogy meghozza élete legfontosabb döntéseit…

Kicsit összegyűltek most nálam az Ulpius könyvek. Sookie, amit megvettem, az Elemésztve és az Esztelen (még írok erről is nemsokára), amiket cseréltem.
E két utóbbi értékelése elég ijesztőnek tűnt a moly.hu-n, viszont ez általában nem tántorít el semmitől. Most is így volt, bár egy kicsit azért vegyesek az érzéseim.

Tehát, akkor: Elemésztve.
Sienna vígan éli életét, mígnem telefonál az öccse, aki azonnal haza is hívja, mert a nagyi házát árverezik. A bíróságon aztán kezdődnek a problémák, és ahogy a fülszövegben is olvasható, Lucas - a régi szerelem - lesz az új tulajdonos két hét múlva. Az ilyen el nem múlt, csak magunkban mélyre elásott vonzalmakkal/érzésekkel pedig van az úgy, hogy újra berobbanak, akár évek múltán, ehhez meg elég lehet egyetlen rövid találkozás is.
Persze elfogadja az üzleti ajánlatot, nem is tehet mást, én is így tennék. De értelmetlen számomra ez a nagy nyűglődés, hogy most akkor már csak azért is bebizonyítja, hogy nem fekszik le Lucas-szal, az meg azt akarja bebizonyítani, hogy de igenis lefekszik vele és majd el sem akarja hagyni.
Van egy lány és egy fiú, akik egyértelműen vonzódnak egymáshoz, egyiküknek sincs senkije, hát ennyi, probléma megoldva. Persze itt nem így megy ez, és ha mégis így történne, akkor nem lenne értelme a könyvnek. :)

Az elején kifejezetten tetszett a történet, aztán viszont már nem volt az igazi... egyre inkább tűnt egy sima szerelmes füzetkének, amit valaki egy délután alatt papírra vetett, a Micsoda nő alapján. Merthogy arra hasonlít, de nagyon:
- üzleti ajánlat (nagy összeg, alig néhány napra - csóró lány, gazdag pasi)
- biztos meggyőződés arról, hogy a másik majd el sem akar menni a végén, ha letelik a 10 nap
- vörös lobonc
- zongora, éjszaka, kamatyolás.
Meg még azzal is bajom volt, hogy egyik pillanatról a másikra, hiába az addigi nagy ellenkezés, máris ment a bugyiba nyúlkálás meg egyebek, kivéve maga a kettyintés. Mintha kimaradt volna egy pár oldal a történetből, ami elvezethetett idáig.
És amúgy is, van olyan fickó, akiben ilyen nyomot hagy egy csaj, de két év alatt egyszer sem volt képes felkutatni, újrakezdeni? Csak épp hirtelen akkor kattant rá újból, mikor találkoztak? És ha sosem látja többé? Ez egy kicsit hiteltelenné teszi a Sienna iránt érzett nagyon-nagy szerelmet.
Ja, és a rocksztárság, mint életforma és egyéb, ebben a könyvben szerintem lényegtelen volt. Lehetett volna popsztár is, ennyi erővel. Vagy jazz-zenész, vagy akárki. Csak így többen rákattannak, értem én, hisz én is ezért olvastam el. :)

Egyébként, annak ellenére, hogy szinte csak negatívumokat írogattam itt össze, a könyv nekem kellemes kikapcsolódást nyújtott. Valószínűleg épp jó pillanatban talált meg, hogy nincs keserű szájízem még ezek után sem, és szerintem a második részt is elolvasom, mert érdekel a folytatás.

Értékelésem: 3/5. 

Utóirat:
Továbbra sem szeretem a könyv végén lévő előzeteseket a kiadó egyéb könyveiből. Általában ezeket már olvastam, de ha nem, akkor sem innen tájékozódom arról, hogy szeretném-e. Bevallom őszintén, hogy sosem olvasom el egyiket sem, és mérgelődve teszem le a könyveket, hogy na, ebben is van... Tudom, a saját problémám és valószínűleg változtatni sem fognak ezen, csak azért, mert nekem nem tetszik. De azért mégiscsak le kellett írnom.

Sookie Stackhouse, utoljára - Spoileres!

Ulpius, 2013

380 oldal

Elolvastam: 2013. november 12.

Fülszöveg:

Bon Temps városában olyan titkok lappanganak, amelyek a Sookie-hoz legközelebb állókat fenyegetik - és összetörhetik a lány szívét...

A városban történt rettenetes események után Sookie és Sam nemigen képes a Merlotte'sra összpontosítani - és ez nem tesz jót a bárnak. Ráadásul Sookie és Eric Northman kapcsolata is válságba került. Eric és a vámpírok távol tartják magukat a lánytól - és hallgatnak, mint a sír. Amikor pedig megtudja ennek az okát, Sookie összeomlik. Aztán holtan találják Arlene-t, és Sookie-t gyilkosság vádjával letartóztatják, de óvadék ellenében hamarosan szabadlábra kerül. A barátai - élők és holtak - segítségével ki kell derítenie az igazságot Arlene haláláról. Ám mindössze annyit tud, hogy két titokzatos férfinak van köze hozzá. Kik lehetnek? - Sookie-nak hamarosan a tudomására jut, hogy több ellensége is bosszút forral a múltban elszenvedett sérelmek miatt.

Bon Temps-ban soha semmi nem egyszerű. Amit igaznak tartanak, az csupán kényelmes hazugság. Az igazságszolgáltatás még több kiontott vért jelent. És az, amit szerelemnek hisznek, soha nem elég...

Csalódtam. Nagyon. :(

Még az előző résznél is bizakodtam, kitartottam amellett, hogy ez egy teljesen jó könyvsorozat, nagyjából ez volt az egyetlen, ami miatt ragaszkodtam a kiadóhoz. A Véres csapdára 4 csillagot adtam, de lett volna az 5 is, ha Eric egy kicsit nyálasan romantikusosabb. 

A Véres végzet megjelenése előtt olvastam valahol valami szösszenetet arról, hogy a "rajongók" kiakadtak, mert nem úgy lesz vége a történetnek, ahogy ők azt elvárnák, de nem merültem ebbe bele különösképpen, egyrészt, mert úgy gondoltam, majd én elolvasom, aztán megmondom, hogy nekem jó-e így, vagy sem, másrészt, mert meg voltam róla győződve, hogy Eric meghal és Sookie meg majd búbánatosan sírdogál, de aztán összeszedi magát, leborotválja a lábát, felveszi a Merlotte's egyenruháját, szorosan lófarokba fogja a haját, és elindul dolgozni, miközben a szíve szakad meg. Sírdogáltam volna én is biztosan, mert azért Eric eléggé a szívem csücske, de na. Nem így történt. 

Vigyázat, spoiler!!

Te jó ég, Sookie... lehetett volna Alcide, még akár Bill is. De Sam?? Olyannak tűnik számomra ez az egész, mintha egy buta kis fruska sértődésből úgy döntene, hogy jó lesz neki az az egyszerű srác is, akit ezer éve ismer, ahelyett, akiért addig lázban égett. És aztán erről szépen meggyőzi magát, és el is hiszi, hogy ez tényleg így lesz a legjobb.

Rohadtul hiányoltam Eric-et, Pam-et, olyan semmilyen ez így. Eric eddig épp nem erről a behódoló stílusról volt híres... vagy már csak a filmbeli Ericet látom magam előtt, a könyvben szereplő pedig nem az az Eric. :( Annyi minden volt már ezekben a könyvekben (filmekben): bacchánsnő, tündérvér, tündérnagyapa és család, cluviel dor, meg még ki tudja mik, hát nem hiszem, hogy ne lehetett volna megoldást találni arra, hogy Eric Sookie-val maradhasson.

Ott volt Karin, Eric első "gyermeke", de minek? Gyakorlatilag teljesen töltelék figura, ennyi erővel Bubba is vigyázhatott volna Sookie-ra, tökmindegy. 

Á. :( Végül még annyi, hogy igen, tényleg ideje volt befejezni Sookie történeteit, semmit sem lehet a végtelenségig húzni. Csak nem így kellett volna. Hiányzik belőle az, ami miatt viccesnek és szórakoztatónak tartottam a sorozatot. Összecsapottnak érzem és üresnek. Nekem ez kevés.

A filmben még bízom. Amíg azt is el nem rontják...

Értékelésem: 3/5. De csak mert eddig tetszett... és a borítók rohadt szépek!

Októberi beszerzés

Azért attól függetlenül, hogy ide viszonylag ritkán sikerül új bejegyzést írnom, rendületlenül olvasok, amikor csak lehet és egymás után szerzem be a kívánságlistámon szereplő könyveket.

Ezek az októberben vásárolt könyveim. 

Végre-végre van egy gyönyörű, hibátlan, dedikált példányom Anita Gayn: Senkinek sem kellesz! c. könyvéből!!! A másiktól úgy tervezem, hogy megválok, van is rá jelentkező, de ha nem jönne össze vele a csere, akkor jelzem itt, biztosan sokan vágynak rá.

A Veszedelmes sorscsapás és az Elakadó lélegzet - mint ahogyan korábban írtam már - mindenképp kellett, előrendelés volt. Persze azóta már gyorsan el is olvastam őket, talán még bejegyzés is születik róluk, meglátjuk.

A Tiszták pedig teljesen véletlenszerűen ugrott a kosaramba. Épp cseréltem volna egyet belőle, viszont eléggé megviselt példány volt szegény, így a csere meghiúsult. A tulajdonosa azonban volt olyan kedves, hogy megemlítette, hogy a könyv az Egmont webshopján igen jelentős kedvezménnyel kapható. Hát így történt. 999 Ft volt, gondolom indoknak ez bőven elég. :)

Ezek pedig azok a könyvek, amikhez csere és egyéb módon jutottam hozzá. Azt hiszem, ezek is még mind októberiek. Van köztük olyan, amit már korábban olvastam, csak a polcomon szerettem volna látni, de azért a nagyja még várat magára. 

Szintén írtam már arról, hogy újból dolgozni kezdtem, míg a gyerek bölcsődében tölti a napjait. Egyikünknek sem könnyű, de azért küzdünk és remélhetőleg valamikor majd belerázódunk. Csak egyelőre olyan rohadt fáradt vagyok minden nap, hogy az olvasás látja kárát, de aludni muszáj... 

(Az érdekelne egyébként, hogy más hogyan csinálja. Hogyan lehet megoldani azt, hogy valaki szépen frissen helytáll a munkahelyén - ami mondjuk nem kifejezetten irodai, üldögélős munka, hanem aktív, folyamatos szellemi és fizikai erőt igénybevevő -, majd a munkaidő leteltével a gyerek után futkos, és mindezek után még mindenfélére van energiája és ideje...? Azt hiszem, vennék tőle leckéket.) Rossz érzés ám, ha nincs meg a napi olvasásadag :)