620 oldal
Elolvastam: 2013. november 15.
Elolvastam: 2013. november 15.
Fülszöveg:
Kiera és Denny már majd’ két éve járnak. Denny megtestesíti mindazt, amit a lány kíván: gyengéd, kedves, és határtalanul imádja őt. Amikor másik városba költöznek – Denny megkapta álmai állását, Kiera pedig egy kiváló egyetemen tanul tovább –, minden tökéletesnek tűnik. Ám egy nem várt körülmény miatt a párnak el kell válnia.
A magányos, zavart, vigasztalan Kiera a helyi rocksztárban, Kellan Kyle-ban lel támaszra. Eleinte csupán barátként tekint Kellanra, ám a lány magányosságának mélyülésével a kapcsolatuk is egyre elmélyültebbé válik.
Egy este azonban minden megváltozik, és többé már egyikük sem lesz ugyanaz az ember…
Lassan rázódtam bele, az elején többször majdnem falhoz vágtam a könyvet. Rettenetesen idegesített Kiera, az, amilyen mondatok kijöttek a száján, vagy ahogy fordították, nem tudom. Még abban sem voltam biztos, hogy végigolvasom.
Aztán valahol ott, amikor Denny elutazott, végre beszippantott a történet és onnantól már tetszett. :) Sőt. Annyira jó volt, hogy nem egy rövidke kis könyv ez, hanem jó alaposan részletezve van az egész nyűglődés a két srác között, tisztára mintha valami film pergett volna előttem. És igencsak bele tudtam magam élni, egy élmény volt, tényleg. Az a mindent összebizsergető vonzalom, jujujjjujdejó! :)
A végén már azért kicsit kezdett rétestészta érzésem lenni, de végülis jó volt így. Azt azonban nem tudom elképzelni sem, hogy mégis mi a nyavalya lesz a következő két részben. Félek, hogy az már nem kéne.
Na, és hát Kellan. Végre. Így már a rockzenész dolog is elfogadható, inkább hozzá passzol ez a foglalkozás, mint Lucashoz, az Elemésztve c. könyvből. Mindvégig neki szurkoltam, még akkor is, ha közben pontosan tisztában vagyok vele, hogy ilyen az életben elő nem fordulhat. Nincs két olyan fickó, aki egy ennyire idióta libát nem küld el a p-ba. Mindkettőt hülyítette, nem tudta eldönteni, hogy melyiket is akarja. Úgy bosszantott, hogy én Kellant akartam neki, egyértelműnek tartottam a döntést, nem értettem, ő maga miért nem bírja már felfogni, hogy úgy sokkal jobb lesz mindenkinek :) Ezen mondjuk felül tudok emelkedni, a végére már egészen megkedveltem Kierát is, pocsék egy helyzet lehet, elismerem, és persze biztosan nehéz lehet ilyenkor dönteni. Az, amit nem tudok sem elfogadni, sem megérteni, az a "Pete szerelmére" kifejezés - nem is emlékszem már pontosan, de úgy rémlik, így használta - ... minek kell ez?
Amúgy mindenki rendben volt szerintem, az egész zenekar, Pete bárjában Kiera munkatársai, mind tök jó fejek voltak, szerettem őket is.
Szóval végül, amikor becsuktam a könyvet, feltettem a polcra, azzal a szándékkal, hogy ott is marad. Várom a következő részt, ugyan egy kicsit félve, de kíváncsian. És még mindig sokszor eszembe jut Kellan, és hogy mennyire szívesen lettem volna Kiera is egy kicsit, csak egy pár órára.
Értékelésem: 4,5/5.
Aztán valahol ott, amikor Denny elutazott, végre beszippantott a történet és onnantól már tetszett. :) Sőt. Annyira jó volt, hogy nem egy rövidke kis könyv ez, hanem jó alaposan részletezve van az egész nyűglődés a két srác között, tisztára mintha valami film pergett volna előttem. És igencsak bele tudtam magam élni, egy élmény volt, tényleg. Az a mindent összebizsergető vonzalom, jujujjjujdejó! :)
A végén már azért kicsit kezdett rétestészta érzésem lenni, de végülis jó volt így. Azt azonban nem tudom elképzelni sem, hogy mégis mi a nyavalya lesz a következő két részben. Félek, hogy az már nem kéne.
Na, és hát Kellan. Végre. Így már a rockzenész dolog is elfogadható, inkább hozzá passzol ez a foglalkozás, mint Lucashoz, az Elemésztve c. könyvből. Mindvégig neki szurkoltam, még akkor is, ha közben pontosan tisztában vagyok vele, hogy ilyen az életben elő nem fordulhat. Nincs két olyan fickó, aki egy ennyire idióta libát nem küld el a p-ba. Mindkettőt hülyítette, nem tudta eldönteni, hogy melyiket is akarja. Úgy bosszantott, hogy én Kellant akartam neki, egyértelműnek tartottam a döntést, nem értettem, ő maga miért nem bírja már felfogni, hogy úgy sokkal jobb lesz mindenkinek :) Ezen mondjuk felül tudok emelkedni, a végére már egészen megkedveltem Kierát is, pocsék egy helyzet lehet, elismerem, és persze biztosan nehéz lehet ilyenkor dönteni. Az, amit nem tudok sem elfogadni, sem megérteni, az a "Pete szerelmére" kifejezés - nem is emlékszem már pontosan, de úgy rémlik, így használta - ... minek kell ez?
Amúgy mindenki rendben volt szerintem, az egész zenekar, Pete bárjában Kiera munkatársai, mind tök jó fejek voltak, szerettem őket is.
Szóval végül, amikor becsuktam a könyvet, feltettem a polcra, azzal a szándékkal, hogy ott is marad. Várom a következő részt, ugyan egy kicsit félve, de kíváncsian. És még mindig sokszor eszembe jut Kellan, és hogy mennyire szívesen lettem volna Kiera is egy kicsit, csak egy pár órára.
Értékelésem: 4,5/5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése