334 oldal
Elolvastam: 2013. július 21.
Fülszöveg:
Egy ismeretlen megmentő.
Egy ismeretlen megmentő.
Egy nyugtalanító titok.
A szerelem nem mindig sima ügy.
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált.
Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól.
Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére.
A Könyvhétre olyan bevásárlólistával mentem, amin ez a könyv is szerepelt. De akkor ott úgy döntöttem, hogy erre már tényleg sajnálom a pénzt, elég volt a Dublin Street és a Prodigy... hát ez utóbbi nagy hiba volt, jó lett volna, ha már akkor ezt a könyvet veszem meg. Addig-addig rágódtam ezen, hogy végül a kiadó egyik akciójának hála, második (nem akciós...) könyvként csak beficcent a kosaramba...
A fülszöveg olyan semmitmondó, a lényeg ez:
Jacqueline főiskolára jár, éppen szakított vele Kennedy, a barátja, akivel 3 évig voltak együtt. Aztán egy buliból a kollégium felé tartva egy haver megtámadja, meg akarja erőszakolni. Hirtelen ott terem a semmiből Lucas, aki megmenti a lányt.
Jacqueline senkinek nem beszél erről, még legjobb barátnőjének sem. Próbál újra felzárkózni a főiskolán, a közgáztanár ad neki még egy újabb esélyt, amihez fel kell vennie a kapcsolatot egy Landon Maxwell nevű illetővel, aki majd korrepetálni fogja. Közben az órán észreveszi a srácot, aki megmentette akkor éjjel... tetovált, piercinges. És Jacqueline ezek után Landon és Lucas között lavírozik, egyértelműen flörtöl mindkettővel, meg még azért néha Kennedy is hiányzik neki. Innen pedig mindenki találja ki maga, mi fog történni - vagy olvassa el a könyvet!
Nagyon, de nagyon örülök, hogy a főszereplők egyetemisták és nem 14-15 évesek. Persze éppen ezért hívják már New Adultnak ezeket a könyveket, míg a fiatalabbakról szóló regények a Young Adult elnevezést kapták. De na, akkor is, végre! Így már legalább korban közelebb állnak hozzám, és talán már nem lesz olyan ciki ezek után túrni a könyvtárban :) Mindig a kamasz könyveknél kötök ki, már kezd kellemetlen lenni... meg azért olvasni is más, sokkal izgalmasabb.
Szóval, természetesen mondanom sem kell, hogy Lucasba szintén szerelmes lettem, tényleg vezetnem kell lassan egy listát a könyves szerelmeimről... tetovált, piercinges... még jó, hogy épp egy ilyenem van itthon. Viszont Lucas múltja egy kissé kemény. De mindezek ellenére, vagy épp ezért kifejezetten szeretni való figura.
Jacqueline is szerencsére teljesen jól eltalált szereplő, míg a Young Adult könyvekben lévő lányok zömét szívem szerint erőteljes jobbos-balossal terelgetném a helyes irány felé, addig itt szó sem volt ilyesmiről. Egyáltalán nem idegesített, szimpatikus volt és hát valljuk be, azért egy 3 év után történő szakítás eléggé megviselheti az ember lányát... Hát még ha utána egy idióta erőszakoskodik is vele.
Azt hittem, hogy ez a megerőszakolósdi csak a könyv elején van jelen, valamiért meg sem fordult a fejemben, hogy nem csak ennyiben merül ki a dolog. Nagyon tetszik az, hogy mintegy tanácsként jelen van az is, hogyan lehet védekezni egy ilyen támadás esetén, csak talán lehetett volna erről egy kicsit többet, bővebben írni. (Mondjuk Kennedy szerepét csökkenteni, ezt pedig növelni.) Jóval fontosabb téma. És a legfontosabb: beszélni, beszélni, beszélni! Nem csak úgy kussolni, mintha semmi sem történt volna, hanem valakinek szólni, segítséget kérni!
Úgyhogy a véleményem annyi, hogy ez egy igen jó könyv. A sablontörténetek ellenére (óriási trauma a szereplők életében, nehézkesen megszülető szerelmek) én eddig elégedett vagyok és kíváncsian (és újabb könyves pasis szerelembeesésre nyitottan) várom a későbbiekben megjelenő, e kategóriába tartozó könyveket.
Nagyon, de nagyon örülök, hogy a főszereplők egyetemisták és nem 14-15 évesek. Persze éppen ezért hívják már New Adultnak ezeket a könyveket, míg a fiatalabbakról szóló regények a Young Adult elnevezést kapták. De na, akkor is, végre! Így már legalább korban közelebb állnak hozzám, és talán már nem lesz olyan ciki ezek után túrni a könyvtárban :) Mindig a kamasz könyveknél kötök ki, már kezd kellemetlen lenni... meg azért olvasni is más, sokkal izgalmasabb.
Szóval, természetesen mondanom sem kell, hogy Lucasba szintén szerelmes lettem, tényleg vezetnem kell lassan egy listát a könyves szerelmeimről... tetovált, piercinges... még jó, hogy épp egy ilyenem van itthon. Viszont Lucas múltja egy kissé kemény. De mindezek ellenére, vagy épp ezért kifejezetten szeretni való figura.
Jacqueline is szerencsére teljesen jól eltalált szereplő, míg a Young Adult könyvekben lévő lányok zömét szívem szerint erőteljes jobbos-balossal terelgetném a helyes irány felé, addig itt szó sem volt ilyesmiről. Egyáltalán nem idegesített, szimpatikus volt és hát valljuk be, azért egy 3 év után történő szakítás eléggé megviselheti az ember lányát... Hát még ha utána egy idióta erőszakoskodik is vele.
Azt hittem, hogy ez a megerőszakolósdi csak a könyv elején van jelen, valamiért meg sem fordult a fejemben, hogy nem csak ennyiben merül ki a dolog. Nagyon tetszik az, hogy mintegy tanácsként jelen van az is, hogyan lehet védekezni egy ilyen támadás esetén, csak talán lehetett volna erről egy kicsit többet, bővebben írni. (Mondjuk Kennedy szerepét csökkenteni, ezt pedig növelni.) Jóval fontosabb téma. És a legfontosabb: beszélni, beszélni, beszélni! Nem csak úgy kussolni, mintha semmi sem történt volna, hanem valakinek szólni, segítséget kérni!
Úgyhogy a véleményem annyi, hogy ez egy igen jó könyv. A sablontörténetek ellenére (óriási trauma a szereplők életében, nehézkesen megszülető szerelmek) én eddig elégedett vagyok és kíváncsian (és újabb könyves pasis szerelembeesésre nyitottan) várom a későbbiekben megjelenő, e kategóriába tartozó könyveket.
Értékelésem: 5/5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése