Emily Snow: Elemésztve

Ulpius, 2013

316 oldal

Elolvastam: 2013. november 12.

"Vonzódom Lucashoz - mindig is vonzódtam. És biztosan tudom, hogy nem lenne szabad utat engednem az érzelmeimnek, mert vele nincs esélye happy endnek. Még ha akarna is tőlem valamit a szexen kívül, lehetetlen lenne, hogy beteljesüljön: ott van a karrierje és a nők, akik folyamatosan körülzsongják."

Fülszöveg:

Sienna hosszú idő után visszatér gyerekkora helyszínére, Nashville-be, mert a számára oly kedves otthon, ahol nagyanyja felnevelte, veszélybe került. A házat bármelyik pillanatban elveszíthetik, mert egy bírósági döntés miatt elárverezték.
Sienna Nashville-ben szembesül vele, hogy a ház új tulajdonosa nem más, mint az ünnepelt, szexi rocksztár, Lucas Wolfe.

Lucas fontos szereplője volt két éve az életének, ám a róla őrzött emlékek korántsem szépek. Az új találkozás lesújtja a lányt, csakhogy ezzel együtt felébred benne a végzetes vonzalom is a férfi iránt, amely sokkal erősebbnek bizonyul, mint Sienna hitte volna. Lucas üzleti ajánlattal áll elő egy alku formájában: ha a lány hajlandó mindenben az ő szabályai szerint játszani tíz napig, megmentheti a házat. Lucasnak azonban egyetlen cél lebeg a szeme előtt, ami mit sem változott régi találkozásuk óta: megkapni Siennát, és elérni, hogy a lányt eleméssze a szenvedély. Siennát szinte felőrli a dilemma: megadja-e magát az egyre ellenállhatatlanabb kísértésnek, vagy tartva magát a fogadalmához megmentse a házat, és ezzel közös boldogságukat nagyanyjával.

Lucas egyre eltökéltebben halad a célja felé, és Siennának fogytán van az ideje, hogy meghozza élete legfontosabb döntéseit…

Kicsit összegyűltek most nálam az Ulpius könyvek. Sookie, amit megvettem, az Elemésztve és az Esztelen (még írok erről is nemsokára), amiket cseréltem.
E két utóbbi értékelése elég ijesztőnek tűnt a moly.hu-n, viszont ez általában nem tántorít el semmitől. Most is így volt, bár egy kicsit azért vegyesek az érzéseim.

Tehát, akkor: Elemésztve.
Sienna vígan éli életét, mígnem telefonál az öccse, aki azonnal haza is hívja, mert a nagyi házát árverezik. A bíróságon aztán kezdődnek a problémák, és ahogy a fülszövegben is olvasható, Lucas - a régi szerelem - lesz az új tulajdonos két hét múlva. Az ilyen el nem múlt, csak magunkban mélyre elásott vonzalmakkal/érzésekkel pedig van az úgy, hogy újra berobbanak, akár évek múltán, ehhez meg elég lehet egyetlen rövid találkozás is.
Persze elfogadja az üzleti ajánlatot, nem is tehet mást, én is így tennék. De értelmetlen számomra ez a nagy nyűglődés, hogy most akkor már csak azért is bebizonyítja, hogy nem fekszik le Lucas-szal, az meg azt akarja bebizonyítani, hogy de igenis lefekszik vele és majd el sem akarja hagyni.
Van egy lány és egy fiú, akik egyértelműen vonzódnak egymáshoz, egyiküknek sincs senkije, hát ennyi, probléma megoldva. Persze itt nem így megy ez, és ha mégis így történne, akkor nem lenne értelme a könyvnek. :)

Az elején kifejezetten tetszett a történet, aztán viszont már nem volt az igazi... egyre inkább tűnt egy sima szerelmes füzetkének, amit valaki egy délután alatt papírra vetett, a Micsoda nő alapján. Merthogy arra hasonlít, de nagyon:
- üzleti ajánlat (nagy összeg, alig néhány napra - csóró lány, gazdag pasi)
- biztos meggyőződés arról, hogy a másik majd el sem akar menni a végén, ha letelik a 10 nap
- vörös lobonc
- zongora, éjszaka, kamatyolás.
Meg még azzal is bajom volt, hogy egyik pillanatról a másikra, hiába az addigi nagy ellenkezés, máris ment a bugyiba nyúlkálás meg egyebek, kivéve maga a kettyintés. Mintha kimaradt volna egy pár oldal a történetből, ami elvezethetett idáig.
És amúgy is, van olyan fickó, akiben ilyen nyomot hagy egy csaj, de két év alatt egyszer sem volt képes felkutatni, újrakezdeni? Csak épp hirtelen akkor kattant rá újból, mikor találkoztak? És ha sosem látja többé? Ez egy kicsit hiteltelenné teszi a Sienna iránt érzett nagyon-nagy szerelmet.
Ja, és a rocksztárság, mint életforma és egyéb, ebben a könyvben szerintem lényegtelen volt. Lehetett volna popsztár is, ennyi erővel. Vagy jazz-zenész, vagy akárki. Csak így többen rákattannak, értem én, hisz én is ezért olvastam el. :)

Egyébként, annak ellenére, hogy szinte csak negatívumokat írogattam itt össze, a könyv nekem kellemes kikapcsolódást nyújtott. Valószínűleg épp jó pillanatban talált meg, hogy nincs keserű szájízem még ezek után sem, és szerintem a második részt is elolvasom, mert érdekel a folytatás.

Értékelésem: 3/5. 

Utóirat:
Továbbra sem szeretem a könyv végén lévő előzeteseket a kiadó egyéb könyveiből. Általában ezeket már olvastam, de ha nem, akkor sem innen tájékozódom arról, hogy szeretném-e. Bevallom őszintén, hogy sosem olvasom el egyiket sem, és mérgelődve teszem le a könyveket, hogy na, ebben is van... Tudom, a saját problémám és valószínűleg változtatni sem fognak ezen, csak azért, mert nekem nem tetszik. De azért mégiscsak le kellett írnom.