2013. november 16., szombat

Emily Snow: Elemésztve

Ulpius, 2013
316 oldal
Elolvastam: 2013. november 12.

"Vonzódom Lucashoz - mindig is vonzódtam. És biztosan tudom, hogy nem lenne szabad utat engednem az érzelmeimnek, mert vele nincs esélye happy endnek. Még ha akarna is tőlem valamit a szexen kívül, lehetetlen lenne, hogy beteljesüljön: ott van a karrierje és a nők, akik folyamatosan körülzsongják."

Fülszöveg:
Sienna hosszú idő után visszatér gyerekkora helyszínére, Nashville-be, mert a számára oly kedves otthon, ahol nagyanyja felnevelte, veszélybe került. A házat bármelyik pillanatban elveszíthetik, mert egy bírósági döntés miatt elárverezték.
Sienna Nashville-ben szembesül vele, hogy a ház új tulajdonosa nem más, mint az ünnepelt, szexi rocksztár, Lucas Wolfe.

Lucas fontos szereplője volt két éve az életének, ám a róla őrzött emlékek korántsem szépek. Az új találkozás lesújtja a lányt, csakhogy ezzel együtt felébred benne a végzetes vonzalom is a férfi iránt, amely sokkal erősebbnek bizonyul, mint Sienna hitte volna. Lucas üzleti ajánlattal áll elő egy alku formájában: ha a lány hajlandó mindenben az ő szabályai szerint játszani tíz napig, megmentheti a házat. Lucasnak azonban egyetlen cél lebeg a szeme előtt, ami mit sem változott régi találkozásuk óta: megkapni Siennát, és elérni, hogy a lányt eleméssze a szenvedély. Siennát szinte felőrli a dilemma: megadja-e magát az egyre ellenállhatatlanabb kísértésnek, vagy tartva magát a fogadalmához megmentse a házat, és ezzel közös boldogságukat nagyanyjával.

Lucas egyre eltökéltebben halad a célja felé, és Siennának fogytán van az ideje, hogy meghozza élete legfontosabb döntéseit…

Kicsit összegyűltek most nálam az Ulpius könyvek. Sookie, amit megvettem, az Elemésztve és az Esztelen (még írok erről is nemsokára), amiket cseréltem.
E két utóbbi értékelése elég ijesztőnek tűnt a moly.hu-n, viszont ez általában nem tántorít el semmitől. Most is így volt, bár egy kicsit azért vegyesek az érzéseim.

Tehát, akkor: Elemésztve.
Sienna vígan éli életét, mígnem telefonál az öccse, aki azonnal haza is hívja, mert a nagyi házát árverezik. A bíróságon aztán kezdődnek a problémák, és ahogy a fülszövegben is olvasható, Lucas - a régi szerelem - lesz az új tulajdonos két hét múlva. Az ilyen el nem múlt, csak magunkban mélyre elásott vonzalmakkal/érzésekkel pedig van az úgy, hogy újra berobbanak, akár évek múltán, ehhez meg elég lehet egyetlen rövid találkozás is.
Persze elfogadja az üzleti ajánlatot, nem is tehet mást, én is így tennék. De értelmetlen számomra ez a nagy nyűglődés, hogy most akkor már csak azért is bebizonyítja, hogy nem fekszik le Lucas-szal, az meg azt akarja bebizonyítani, hogy de igenis lefekszik vele és majd el sem akarja hagyni.
Van egy lány és egy fiú, akik egyértelműen vonzódnak egymáshoz, egyiküknek sincs senkije, hát ennyi, probléma megoldva. Persze itt nem így megy ez, és ha mégis így történne, akkor nem lenne értelme a könyvnek. :)

Az elején kifejezetten tetszett a történet, aztán viszont már nem volt az igazi... egyre inkább tűnt egy sima szerelmes füzetkének, amit valaki egy délután alatt papírra vetett, a Micsoda nő alapján. Merthogy arra hasonlít, de nagyon:
- üzleti ajánlat (nagy összeg, alig néhány napra - csóró lány, gazdag pasi)
- biztos meggyőződés arról, hogy a másik majd el sem akar menni a végén, ha letelik a 10 nap
- vörös lobonc
- zongora, éjszaka, kamatyolás.
Meg még azzal is bajom volt, hogy egyik pillanatról a másikra, hiába az addigi nagy ellenkezés, máris ment a bugyiba nyúlkálás meg egyebek, kivéve maga a kettyintés. Mintha kimaradt volna egy pár oldal a történetből, ami elvezethetett idáig.
És amúgy is, van olyan fickó, akiben ilyen nyomot hagy egy csaj, de két év alatt egyszer sem volt képes felkutatni, újrakezdeni? Csak épp hirtelen akkor kattant rá újból, mikor találkoztak? És ha sosem látja többé? Ez egy kicsit hiteltelenné teszi a Sienna iránt érzett nagyon-nagy szerelmet.
Ja, és a rocksztárság, mint életforma és egyéb, ebben a könyvben szerintem lényegtelen volt. Lehetett volna popsztár is, ennyi erővel. Vagy jazz-zenész, vagy akárki. Csak így többen rákattannak, értem én, hisz én is ezért olvastam el. :)

Egyébként, annak ellenére, hogy szinte csak negatívumokat írogattam itt össze, a könyv nekem kellemes kikapcsolódást nyújtott. Valószínűleg épp jó pillanatban talált meg, hogy nincs keserű szájízem még ezek után sem, és szerintem a második részt is elolvasom, mert érdekel a folytatás.

Értékelésem: 3/5. 

Utóirat:
Továbbra sem szeretem a könyv végén lévő előzeteseket a kiadó egyéb könyveiből. Általában ezeket már olvastam, de ha nem, akkor sem innen tájékozódom arról, hogy szeretném-e. Bevallom őszintén, hogy sosem olvasom el egyiket sem, és mérgelődve teszem le a könyveket, hogy na, ebben is van... Tudom, a saját problémám és valószínűleg változtatni sem fognak ezen, csak azért, mert nekem nem tetszik. De azért mégiscsak le kellett írnom.

2013. november 15., péntek

Sookie Stackhouse, utoljára - Spoileres!

Ulpius, 2013
380 oldal
Elolvastam: 2013. november 12.

Fülszöveg:
Bon Temps városában olyan titkok lappanganak, amelyek a Sookie-hoz legközelebb állókat fenyegetik - és összetörhetik a lány szívét...

A városban történt rettenetes események után Sookie és Sam nemigen képes a Merlotte'sra összpontosítani - és ez nem tesz jót a bárnak. Ráadásul Sookie és Eric Northman kapcsolata is válságba került. Eric és a vámpírok távol tartják magukat a lánytól - és hallgatnak, mint a sír. Amikor pedig megtudja ennek az okát, Sookie összeomlik. Aztán holtan találják Arlene-t, és Sookie-t gyilkosság vádjával letartóztatják, de óvadék ellenében hamarosan szabadlábra kerül. A barátai - élők és holtak - segítségével ki kell derítenie az igazságot Arlene haláláról. Ám mindössze annyit tud, hogy két titokzatos férfinak van köze hozzá. Kik lehetnek? - Sookie-nak hamarosan a tudomására jut, hogy több ellensége is bosszút forral a múltban elszenvedett sérelmek miatt.
Bon Temps-ban soha semmi nem egyszerű. Amit igaznak tartanak, az csupán kényelmes hazugság. Az igazságszolgáltatás még több kiontott vért jelent. És az, amit szerelemnek hisznek, soha nem elég...

Csalódtam. Nagyon. :(
Még az előző résznél is bizakodtam, kitartottam amellett, hogy ez egy teljesen jó könyvsorozat, nagyjából ez volt az egyetlen, ami miatt ragaszkodtam a kiadóhoz. A Véres csapdára 4 csillagot adtam, de lett volna az 5 is, ha Eric egy kicsit nyálasan romantikusosabb. 
A Véres végzet megjelenése előtt olvastam valahol valami szösszenetet arról, hogy a "rajongók" kiakadtak, mert nem úgy lesz vége a történetnek, ahogy ők azt elvárnák, de nem merültem ebbe bele különösképpen, egyrészt, mert úgy gondoltam, majd én elolvasom, aztán megmondom, hogy nekem jó-e így, vagy sem, másrészt, mert meg voltam róla győződve, hogy Eric meghal és Sookie meg majd búbánatosan sírdogál, de aztán összeszedi magát, leborotválja a lábát, felveszi a Merlotte's egyenruháját, szorosan lófarokba fogja a haját, és elindul dolgozni, miközben a szíve szakad meg. Sírdogáltam volna én is biztosan, mert azért Eric eléggé a szívem csücske, de na. Nem így történt. 
Vigyázat, spoiler!!
Te jó ég, Sookie... lehetett volna Alcide, még akár Bill is. De Sam?? Olyannak tűnik számomra ez az egész, mintha egy buta kis fruska sértődésből úgy döntene, hogy jó lesz neki az az egyszerű srác is, akit ezer éve ismer, ahelyett, akiért addig lázban égett. És aztán erről szépen meggyőzi magát, és el is hiszi, hogy ez tényleg így lesz a legjobb.
Rohadtul hiányoltam Eric-et, Pam-et, olyan semmilyen ez így. Eric eddig épp nem erről a behódoló stílusról volt híres... vagy már csak a filmbeli Ericet látom magam előtt, a könyvben szereplő pedig nem az az Eric. :( Annyi minden volt már ezekben a könyvekben (filmekben): bacchánsnő, tündérvér, tündérnagyapa és család, cluviel dor, meg még ki tudja mik, hát nem hiszem, hogy ne lehetett volna megoldást találni arra, hogy Eric Sookie-val maradhasson.
Ott volt Karin, Eric első "gyermeke", de minek? Gyakorlatilag teljesen töltelék figura, ennyi erővel Bubba is vigyázhatott volna Sookie-ra, tökmindegy. 
Á. :( Végül még annyi, hogy igen, tényleg ideje volt befejezni Sookie történeteit, semmit sem lehet a végtelenségig húzni. Csak nem így kellett volna. Hiányzik belőle az, ami miatt viccesnek és szórakoztatónak tartottam a sorozatot. Összecsapottnak érzem és üresnek. Nekem ez kevés.

A filmben még bízom. Amíg azt is el nem rontják...



Értékelésem: 3/5. De csak mert eddig tetszett... és a borítók rohadt szépek!


2013. november 1., péntek

Októberi beszerzés


Azért attól függetlenül, hogy ide viszonylag ritkán sikerül új bejegyzést írnom, rendületlenül olvasok, amikor csak lehet és egymás után szerzem be a kívánságlistámon szereplő könyveket.

Ezek az októberben vásárolt könyveim. 
Végre-végre van egy gyönyörű, hibátlan, dedikált példányom Anita Gayn: Senkinek sem kellesz! c. könyvéből!!! A másiktól úgy tervezem, hogy megválok, van is rá jelentkező, de ha nem jönne össze vele a csere, akkor jelzem itt, biztosan sokan vágynak rá.
A Veszedelmes sorscsapás és az Elakadó lélegzet - mint ahogyan korábban írtam már - mindenképp kellett, előrendelés volt. Persze azóta már gyorsan el is olvastam őket, talán még bejegyzés is születik róluk, meglátjuk.
A Tiszták pedig teljesen véletlenszerűen ugrott a kosaramba. Épp cseréltem volna egyet belőle, viszont eléggé megviselt példány volt szegény, így a csere meghiúsult. A tulajdonosa azonban volt olyan kedves, hogy megemlítette, hogy a könyv az Egmont webshopján igen jelentős kedvezménnyel kapható. Hát így történt. 999 Ft volt, gondolom indoknak ez bőven elég. :)

Ezek pedig azok a könyvek, amikhez csere és egyéb módon jutottam hozzá. Azt hiszem, ezek is még mind októberiek. Van köztük olyan, amit már korábban olvastam, csak a polcomon szerettem volna látni, de azért a nagyja még várat magára. 

Szintén írtam már arról, hogy újból dolgozni kezdtem, míg a gyerek bölcsődében tölti a napjait. Egyikünknek sem könnyű, de azért küzdünk és remélhetőleg valamikor majd belerázódunk. Csak egyelőre olyan rohadt fáradt vagyok minden nap, hogy az olvasás látja kárát, de aludni muszáj... 
(Az érdekelne egyébként, hogy más hogyan csinálja. Hogyan lehet megoldani azt, hogy valaki szépen frissen helytáll a munkahelyén - ami mondjuk nem kifejezetten irodai, üldögélős munka, hanem aktív, folyamatos szellemi és fizikai erőt igénybevevő -, majd a munkaidő leteltével a gyerek után futkos, és mindezek után még mindenfélére van energiája és ideje...? Azt hiszem, vennék tőle leckéket.) Rossz érzés ám, ha nincs meg a napi olvasásadag :)

2013. október 6., vasárnap

Federica Bosco: Szerelmem egy angyal

Libri, 2013
464 oldal
Elolvastam: 2013. október 6.

Fülszöveg:

Mia tizenhat éves, cinikus, lázadó, határozott, nem fél szembenézni a kihívásokkal, amit az iskola, az osztálytársak és az elvált szülők jelentenek. Viharos a kapcsolata az anyjával, aki mindennél jobban szereti őt, viszont pasiügyekben eléggé hasznavehetetlen. 

Mia, amióta az eszét tudja, egy dologra vágyik: hogy bekerüljön a londoni Royal Ballet Schoolba, a világ legnevesebb tánciskolájába. Csakhogy a felvételi vizsga kegyetlen, a tandíj pedig megfizethetetlen egy egyedülálló édesanyának. És csak hogy az élet még bonyolultabb legyen, a lány titokban őrülten szerelmes a legjobb barátnője bátyjába, Patrickba. A fiú annyira fantasztikus és különleges, hogy már-már nem is tűnik egyszerű halandónak, inkább egy angyalra hasonlít. 

Mia sosem hitt abban, hogy egyszer minden álma teljesülhet. Arra pedig pláne nem készült fel, hogy amit a sors egyszer már nekiajándékozott, azt el is veheti tőle.


Gyönyörű borító, fura tapintással. Ez volt az első benyomásom a könyvről. Pedig nézegettem már sokszor a könyvesboltban, hogy megvegyem-e, de nem rémlett, hogy ilyen rossz érzés lett volna fogdosni ezt a könyvet. Na mindegy, ezen a gondon túlléptem, elkezdtem olvasni. Az eleje még nem is volt vészes, csak nem igazán kötött le, mindenfelé kalandoztak a gondolataim, de ezt annak tudtam be, hogy ugye ledaráltam egymás után az összes Szent Johanna Gimit, úgyhogy kicsit még mindig Cortez és Reni világában léteztem. De ahogy haladtam az olvasással, akkor sem lett jobb a helyzet. Rohadtul idegesített az egész. De vegyük szépen sorjában...

Idegesített az anyuka és Mia kapcsolata. Szerencsére az én szüleim nem váltak el, úgyhogy ilyesféle tapasztalataim nincsenek, de szerintem a válás nem mentség egyébként sem semmire. Attól, hogy a szülők elválnak, a gyerek és a szülők maradhatnak normálisak. De itt nem. Az egyik azért hisztizik, mert nem bírja felfogni, hogy a drága iskolához nincs meg a megfelelő anyagi háttér, és a nagy büdös semmiből sehogy sem lehet előteremteni azt a lóvét. (Pedig azért, ha valakinek ez minden vágya, akkor valahogy megpróbálhat kompromisszumot kötni, elmehet dolgozni is, létezik diákmunka, és még eladogathat néhány kacatot is, amire már úgysincs szüksége. Talán ha Mia normálisan próbált volna erről tárgyalni az anyjával, és ha az anyja is normálisan gondolkozott volna, valahogy szerintem találhattak volna megoldást. Ott a nagymama, akivel végre ki lehetne békülni, és hitel is létezik, mint tudjuk.) A másik meg azért hisztizik, mert úgy tűnik, nem is akar segíteni a lányának, és azért, mert ő nem csinálhatta azt, amit szeretett volna, ezért a lánya se csinálja. Egyébként meg kiskora óta nem is látta táncolni, nem érti, hogy neki a tánc az élete, és annyira nagyon nem is igyekszik minden tőle telhetőt megtenni azért, hogy esetleg a gyerek az álmait valóra válthassa.

Idegesített Nina, a barátnő. Ez nem barátnő, na. Inkább csak kihasználja Miát, amikor neki szüksége van rá, akkor legyen ott, de mindig és azonnal ám, mert különben sértődés van. Aztán tessék. (SPOILER lehet: ) Utána meg egy olyan apróságért haragszik meg, mert az állítólagos legjobb barátnője és a bátyja egymásba szerettek és neki nem szóltak? Hiszen még nagyon elmondani sem volt mit, alig történt valami. Dedós egy viselkedés ez. Egy felnőtt emberről és egy lányról van szó, hát hadd döntsék már el ők, hogy szeretik-e egymást vagy sem. Nem hiszem, hogy ebbe beleszólása lehet bárkinek is. A végén meg aztán már szidtam, mint a bokrot, azért, amit ott művelt, már minimum egy fejberúgást érdemelt volna. 

Jaj és hát Patrick, az Angyal... te jó ég! Ilyen egy nyámnyila figurát... Egyfolytában csak azt hajtogatja, hogy "itt vagyok veled, Kicsim, Kincsem, segítek, mindig melletted leszek, hiányzol, szeretlek" stb., stb. Szerintem túl hirtelen jött ez a nagy szerelem nála, így aztán igazán hiteltelennek tartom. Egy felnőtt srác nem habarodik bele csak úgy hipp-hopp egy lányba, akit addig szinte testvéreként tartott számon, nem? Vagy de? Az egyik pillanatban még semmi különös nem volt, nem mutatott Miával kapcsolatban érzelmeket, de aztán meg már ő a nagy hősszerelmes. Mintha kimaradt volna egy kis rész, amikor találkoznak, beszélgetnek, rájön ő is, hogy vonzódik Miához, de nem lép, mert fosik, hogy Mia nem akarja, mert nem úgy néz rá, de aztán kiderül, hogy mégis és akkor jön a nagy összeborulás. 

Nem bosszankodom tovább. Aki akarja, olvassa el, mert az biztos, hogy haladni jól lehet vele és egyszer érdemes átrágni magunkat rajta. A folytatást is elolvasom majd, kíváncsi vagyok, hogy ebből mit hoznak ki a következő részben, de ha ott is lefejelem az asztalt az idegesítő hülyeségek, nyavalygások miatt, akkor feladom. Ezt meg most szépen visszaviszem a könyvtárba.

Értékelésem: 3/5.

A Szent Johanna Gimi 5-8.

Ciceró, 2011; 2012; 2013
Elolvastam: 2013. szeptember 29 - október 4. között

"– Oké. Szóval. Uhh. A tünetek alapján biztos, hogy… nekem… jaj. Szóval prosztatagyulladásom van – mondta ki. Én mosolyogva a szám elé kaptam a kezem, Kinga pedig lehunyt szemmel egyszerűen megfejelte a mosdó csempéjét. Egymás után háromszor. – Virág… – kezdtem óvatosan, nehogy megsértsem. – Neked nincs prosztatagyulladásod. Nem lehet – mondtam türelmesen.
– Hogyhogy? A Google szerint tutira az van.
– Lány vagy. Nincs prosztatád – néztem rá kedvesen. Virág összeráncolt szemöldökkel töprengett, aztán, amikor tudatosult benne, hogy nem az a baja, szinte kivirult.
– De jóóó. Mer' elég rosszul hangzott – mondta."

"-Megkaptad a videókat?
- Igen, azért ugrálok - magyarázkodtam, remélve, hogy nem gondolja, hogy "csak úgy, minden ok nélkül" viselkedem így.
- Na, jó, hagylak ugrálni. Reggel - köszönt el, én pedig hirtelen felindulásból beléptem msn-re, hátha. És igen. Virág online volt, úgyhogy azonnal videohívást indítottam.
- Sziaaa! - integetett bele a kamerába.
- Van kedved boldogan ugrálni? - kérdeztem csak úgy, minden bevezetés nélkül. Virág az a lány, aki egy ilyen kérdésre abszolút nem reagál furcsán. Felállt a gépe elől, felmászott az ágyára, és ugrálni kezdett."

Fülszöveg (az utolsó részé):
Négy év, amit nem felejtesz el.
"Okos kis könyv ez, elindult a saját útjára. Én pedig most magára hagyom, elengedem, hiszen én azt hiszem, mindent megtettem, amit lehetett, mindent úgy írtam, ahogy szerettem volna, most pedig elégedett vagyok az eredménnyel, mert tudom, én a kezdetek kezdetén valami ilyesmit akartam a végére. Nem egy finálét, elcsépelt ömlengést vagy túlcsavart szálakat. Úgy érzem, ez a sorozat az egyszerűségével nyerte el mindazt, amit elnyert, én pedig végig tartottam magam ahhoz az elvemhez, miszerint ez csak egy sztori egy hétköznapi lányról, A FIÚRÓL (csupa nagybetűvel), a tanulásról, a barátairól, a családjáról, az életéről meg úgy általában, a Szent Johanna gimiről". (Leiner Laura)

Ezúton hivatalosan is Szent Johanna Gimi rajongóvá nyilvánítom magam. Nyilván nem fogok visongva ugrálni, ha valahol találkozók, dedikálások, akármik vannak, sem I Love Cortez pólóban és/vagy kitűzővel feszíteni... (Felnőtt nő, ugye, elméletileg...) Viszont az biztos, hogy valahogy megszerzem magamnak az egész sorozatot, mert csak könyvtári, szétesőfélben lévő példányok jutottak. Pedig kell itthonra saját, hogy bármikor könnyezve, bepisilésig röhöghessek, ha sz.rul érzem magam és a béka segge is túl magasan van.

Az elmúlt néhány hét alatt minden szabad percem a Szent Johanna Gimi olvasásával telt, a fennmaradó időben pedig azon kattogtam, hogy most azonnal folytatni akarom, csak már hadd üljek le öt-tíz percre. Villámgyorsan olvastam, minél előbb akartam tudni mindent, hogy Reniék összejönnek-e, hogy Virág milyen újabb hülyeségeket csinál, amin vinnyoghatok, hogy a Ricsivel való kapcsolata hogyan alakul, leérettségizik-e mindenki, ki milyen pályát választ magának, stb. Szerettem volna egy ilyen osztályt magamnak. Egy Virágot, Kingát, Ricsit, Cortezt mindenképp!

Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy hogy a retekbe lehet ilyen jó könyvet összehozni, egy lány/osztály hétköznapjairól. De nemhogy egy jót, nyolcat. Sorozatot. Egy pillanatig nem éreztem azt, hogy na, most már azért elég, unalmas, sőt... Minden tiszteletem, tényleg! 
Kedvenc könyvvé vált, az biztos. Ahogy befejeztem az utolsó részt, kicsit el is szomorodtam, hogy vége... és ahogy a számomra nagyon, igazán nagyon jó könyveknél lenni szokott, elfogott az a fura érzés, hogy most akkor hogyan tovább, mit olvassak... de most még semmi sem annyira jó. :(

Értékelésem: 5/5.

2013. szeptember 30., hétfő

Könyvstop

Ezt is megértük. Szerintem évek óta nem fordult elő az, hogy ne vegyek legalább egy, de inkább több könyvet egy hónapban. Most viszont sajnos vissza kellett fognom magam, nem állunk úgy anyagilag, hogy beleférjen még a könyvvásárlás is. Ezért egyelőre csak fáj a szívem és szomorkodva figyelem, ki milyen csodákat gyűjtögetett az elmúlt hónapokban. Én sem szeptemberben, sem augusztusban nem vásároltam könyvet. Még csere sem volt igazán, talán egy-kettő, úgyhogy egyedül a könyvtári olvasmányaim száma mutat erőteljesen növekvő tendenciát.

Utoljára még a Könyvmolyképző akcióban, illetve az Alexandra nagy nyári akciójában (meg még innen onnan akciósan) szereztem be néhány könyvet, ezeket.
Három mesekönyvet is sikerült összeszednem:
- Múmin és az állatok
- Napsütötte Múminvölgy
- Vitkolczi Ildikó: Walter, a falra festett sárkány

Tehát olvasnivaló az folyamatosan van bőven, csak mindig kell az újabb és újabb, tök nehéz megállni, hogy ne vegyek meg minden olyat, ami jónak tűnik. Ilyenkor mondjuk nincs túl nagy választási lehetőség, ha nincs rá pénz, akkor nincs vásárlás. :) (Ja, és amúgy a könyvtárba való beiratkozásom nagy ötlet volt évekkel ezelőtt, mert sok olyan könyvet olvastam már onnan, amit egyébként megvettem volna, mert érdekelt, viszont nem volt túl jó és így rettentő sok pénzt spóroltam meg...)

Most azonban a kislányom elkezdte a bölcsődét, én hamarosan (pár napon belül) megyek vissza dolgozni, úgyhogy már előre dörzsölöm a tenyerem, válogatok, hogy mik azok, amiket mindenképp a polcomon akarok látni. Már két előrendelést is leadtam, az alábbi könyvekre, egyelőre talán ezeknek a megjelenését várom leginkább.

Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás 

488 oldal

Várható megjelenés: 2013. október 15., Maxim Kiadó

A Gyönyörű sorscsapást olvastam, az egyik kedvenc könyvemmé is vált hirtelen, beleszerettem Travis-be, tehát nem volt kérdés, hogy a második részre is azonnal vevő leszek. Szeretem az olyat, amikor a másik főszereplő fejébe, gondolataiba is bele lehet látni...


Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

496 oldal

Várható megjelenés: 2013. október 1., Maxim Kiadó

Ez a könyv is nagyon érdekesnek ígérkezik, eddig csak jókat hallottam róla. Szerelem, családon belüli erőszak, meglátjuk... Az egyetlen problémám, hogy ez is trilógia, mint lassan már szinte minden, én meg győzzem pénztárcaügyileg. És mivel ugye sok Szent Johanna Gimit olvasok: "Ajj már."

Gyönyörű borítók, a terjedelem is megfelelőnek tűnik, nem egy vékonyka kis könyv egyik sem, az áruk sem vészes. Nagyon várom mindkettőt. (És még mennyit ezeken kívül...)

2013. szeptember 29., vasárnap

A Szent Johanna Gimi 1-4.

Ciceró, 2010; 2011

Elolvastam: 2013. szeptember 16-29. között

"A lepkéim, akik tavaly szeptemberben döntöttek úgy, hogy beköltöznek a gyomromba, azonnal vadul csapkodni kezdtek, közben meg azon agyaltam, hogy a lepkék miért nem alszanak téli álmot? Hülye gondolatok."

"Van, hogy ezek a dolgok összejönnek, és úgy érezzük, egyedül vagyunk. Majd elmúlik és minden visszaáll a régi kerékvágásba."

"A szülők álma egy Arnold típusú fiú a lányuknak. A lányok álma azonban mindig a Cortez-féle srác. Ez van, az élet nem fair, és rengeteg a mazochista."

Fülszöveg (1. részé):

Új magyar ifjúsági könyvsorozat nyolc kötetben a nagyon tehetséges fiatal szerző tollából! Ha elkezded, biztosan nem tudod majd letenni!!! Tuti, hogy függővé válsz! Egy sorozat a való életről. Egy sorozat, amely itt és most játszódik. Egy gimi, ahová mindenki szívesen járna. Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások. A történet rólad is szól!

Fiatalon baromi jó az élet, ahogy ez a könyv is ezt tükrözi számomra. – Barnee (Idiot Side). 

Egy kicsit mindannyian magunkra ismerhetünk a sorok között. – Rami 
Mindig is kedveltem a hiteles szerzőket, akik az életből merítenek. – AFC Tomi 
Aki esetleg eddig nem szeretett olvasni, annak mindenképpen ajánlom a figyelmébe. Áttörés lesz! – Barbee

http://www.szentjohannagimi.hu/

Valamiért mindig a könyvtár kamaszoknak szóló részénél kezdem a kutakodást. Nemrég épp bent volt A Szent Johanna Gimi első része. Gondoltam, egye fene, annyian istenítik, csak beleolvasok már, mi ez az őrület. Elolvastam a fülszöveget, az egy kicsit elbizonytalanított, elég gyatrának tartom, meg ezektől az ajánlásoktól is megrettentem egy kicsit, azért nem az én világom ez az egész, na.

Nos, kérem, 32 éves vagyok, de ilyet én még nem pipáltam. Annyira rákattantam, hogy gyakorlatilag azóta egyhuzamban olvasom a sorozat részeit, ezzel álmodom, alig várom, hogy legyen egy kis időm olvasni, egyszerűen megőrültem. Egyetlen egy sorozat volt, ami ellen hasonlóan tiltakoztam az elején, ez pedig a Harry Potter volt. Úgy tűnik, hasonlóan alakul a kapcsolatom a Szent Johanna Gimivel is, mint Potterékkel, csak úgy falom a sorokat. Bár most talán annyival "rosszabb" a helyzet, hogy már minden rész megjelent, nem kell fél-1 évet várnom arra, hogy elolvashassam a következőt, így egymás után olvasva olyan, mintha ott lennék velük, teljesen beleépültem már az eseményekbe.

Az egész osztály fantasztikus, annyira jó figurák ezek, hogy az valami hihetetlen. Az egyik kedvencem Virág, ez egyértelmű, annyira sötét, hogy olyan már nincs is, de a beszólásain meghalok, annyira vicces. Tetszik, ahogyan változik, és az is, hogy mennyire Reni mellett áll!
Reni is nagyon szeretnivaló, hasonlíthatnám magamhoz, de ez csak annyiban igaz, hogy én is a nyomik felé húztam/tartoztam, csak nem voltam ennyire jó tanuló. Viszont volt Cortezem nekem is, kinek ne lett volna? Nem is egy. Csak nekem mindig plátóiak maradtak ezek a dolgok....
Ahogy befejeztem ezt a négy részt, olvasgattam véleményeket róla, de van, amit nem értek. Sokat nyavalyog Reni? Hallottatok volna engem. :) Teljesen normális, visszahúzódó, szerelmes lányként viselkedik, aki el sem tudja képzelni, hogy az iskola legmenőbb srácának kellhetne. Ugyan van már olyan, amikor legszívesebben ráüvöltenék, hogy vegye észre már, amit kellene, Cortez szintén, összezárnám őket valami kis lukba, hogy rendezzék le a dolgaikat. Remélem, ez is megtörténik hamarosan, mert annyira nagyon drukkolok nekik, hogy még Arnoldot is megutáltam. :) 
Cortez... róla mit mondjak? Csak nem fogok beleszerelmesedni, az azért már mégiscsak túlzás lenne. :) Viszont imádom őt is, Ricsit is. Egyik sem az álompasim, de ennyi idősen azok lettek volna.

És hát ez:

"- Fáj! - zokogtam eléggé artikulálatlanul, és mivel képtelen voltam többet mondani, a mellkasomra tettem a kezem. Úgy éreztem, hogy beszakadt, még levegőt is nehezen kaptam."

Itt már azért be kell vallanom, potyogtak a könnyeim (egyébként hangosan fel szoktam röhögni, olyan jó poénok vannak a könyvben). Mert van az úgy, hogy valaki annyira bánt, hogy úgy fáj, mintha kalapáccsal ütögetnék a mellkasod, összeszorul a szíved, levegőt sem kapsz és úgy érzed, mintha a fájdalom belülről égetné szét a tested. Ezt mondjuk már kicsit idősebb fejjel éltem át többször, de így is - úgy is rohadt egy érzés. 

Szóval, nekem ez a könyv(sorozat) igenis tetszik, kétszer annyi idősen is, mint ahány éves fiatalokról szól. Élőben valószínűleg nem bírnám elviselni ezt a bagázst, de nagyon jó olvasni róluk. Akkor is, ha semmi különös nem történik, csak egy lány írja a naplóját a vele történtekről, az átélt dolgokról. Mert mindenki átéli, így vagy úgy. Akár a nyomik, akár a menők oldaláról. És épp ezért ügyes Leiner Laura, mert olyat írt, teljesen normális, hétköznapi nyelven, nem bénán megfogalmazva, összecsapva, amit egy ilyen korombeli felnőtt (?) nő is rajongva olvas. És még ismerem is a zenéket, amiket említ, a filmeket, filmsorozatokat, a facebook-ot, az iwiw-et, a twitter-t, a moly.hu-t, de még a teveklubot is. :)

Értékelésem a négy részre: 5/5. Folytatom tovább!

"I don't care if it hurts
I want to have control
I want a perfect body
I want a perfect soul
I want you to notice when I'm not around
You're so fucking special
I wish I was special"