Hidasi Judit: Kilenc

Gabo, 2012
304 oldal
Elolvastam: 2013. augusztus 20.

" A közös lakás csendje olyan hangos lett, hogy időnként azt képzeltem, egy légkalapács dolgozik a felettem lévő emeleten.
Az élet zajai hiányoztak. A reggeli csörömpölés, ahogy nyitja az ajtót, amikor tiszta pólót keres a szekrényben, vagy amikor megcsinálja a vacsorát.
Én egyedül nem tudok kettő lenni.Egyedül nem tudok "mi" lenni."

Fülszöveg:

Kilenc név egy listán.

Kilenc színészé, akiknek az aláírására szükség van egy színdarab bemutatásához.

A feladat: megtalálni ezt a kilenc embert és rábeszélni őket, hogy írják alá a szerződést. Erre kap Pircsi két hetet megbízójától, a híres és titokzatos rendezőtől, Dénestől, aki nem sokat árul el a darabról, de annyit igen, hogy Kovács Vera írta.

Pircsi épp ráér, munkája nincs, a barátja Afrikában, naná, hogy elvállalja a lehetetlent. Véletlen segítsége is akad, mindjárt kettő: Lulu, az állásából épp elbocsátott, kicsit lökött barátnő, és Attila, a váratlanul előkerült volt barát.

Így hát hárman vágnak neki a nagy utazásnak. Az első színésznőt könnyen megtalálják, hisz tudják, hol forgat Erdős Mária…

Megint egy könyv, ami könyvtári, ami nem váltotta be az eredeti tervet, hogy elolvasom, visszaviszem, élek tovább boldogan nélküle. 

Megint Hidasi Judit, aki úgy ír meg egy történetet, hogy semmi közöm a szereplőkhöz, de akár rólam is írhatta volna. És pontosan ez az, amivel simán, bármikor meg tud nyerni magának. Ahogy és amit ír, az nekem vicces, de azért mélyen legbelül csak felüti fejét bennem a szomorúság. Ugyan nem értem, miért, de ez így akkor is megfelel.

"Az éjjel természetesen egy szemhunyásnyit sem aludtam. Mint minden rendes neurotikus nőszemély, én is az elmúlt kapcsolataimon merengtem. Időnként félálomba zuhanva, majd dobogó szívvel felébredve."

Nyilván ez nem csak rám vonatkoztatható, ahogy az alábbiak sem, de mégis olyan jó érzés ilyenekről olvasni. Most egyelőre ott tartok, hogy olyan gondolatokat és olyan jól tálalva fogalmazott meg, már megint, hogy gyakorlatilag vigyorgok és bólogatok és utálok, fájok, szerelmes vagyok, belehalok, gyűlölök, megbocsátok, boldog vagyok és fiatalnak, öregnek is érzem magam egyszerre. 

"Nem tettem fogadalmat, hogy megjavulok és nem fogok bulizni, ha van alkalom, most is ugyanúgy megy ez nekem, tudok és szeretek is hajnalig táncolni. De mint mindenben, egy idő után a táncparketten is át kell adni a helyet a fiataloknak. 

A fesztiválosdi még oké, de a legtöbb szórakozóhelyen már öregnek számítok. És ez nagyjából rendjén is van így. Az egy másik dolog, hogy ha tizenhat évesen ilyen szerkóban tévedtem volna le egy diszkóba, apám tutira hókon vágott volna.

Persze lehet, hogy ez megint csak az elveszett ifjúságom siratása. Ami persze egyáltalán nem veszett el, megéltem, megcsócsáltam alaposan, talán jobban is, mint a többiek, és egyszer csak eljött az idő, hogy már nem vágytam rá.

Bár, aki rocker, mindig rocker marad."

A fülszöveg ismét leír nagyjából mindent, legalábbis ugye az első színészig, Erdős Máriáig. Innentől meg már mások írtak le mindent különböző blogokban, úgyhogy én ezt most kihagynám. A könyv szereplőiről leírás és a kilenc személy, akinek az aláírására szükség van, olvasható Hidasi Judit oldalán.

Az Április út olyan magasra tette nálam a mércét, hogy féltem attól, hogy ez már nem ér fel olyan szintre. Pedig majdnem! Nem vagyok csalódott, élvezettel olvastam és várok valamiféle folytatást, minél hamarabb, ha lehet! :)

Ezen kívül még annyit tennék hozzá, hogy talán lehetett volna nehezebb megtalálni a kilenc színészt, lehetett volna kicsit nehézkesebb ez az egész út, amit a szereplők megtettek, túl könnyen és gyorsan jött minden, a megoldásokkal együtt. Szerettem volna még tovább olvasni, jobban belemélyedni a részletekbe. 
Azért felmerült néhány kérdés, amire jó lenne tudni a választ:

- Erdős Mária és Kovács Vera bibije végül kiderült és csak én olvastam figyelmetlenül? 
- Mi oka volt Dénesnek arra, hogy így rendezze a dolgokat? Csak annyi, hogy segíteni akart Pirosnak magára találni?
- Vajon ezekből a történetekből mennyi az, ami Hidasi Judit saját életéből, élményeiből került a könyvbe? 

Szóval, ugyan ez a könyv nem jutott be a kiemelt kedvenceim közé, mégis nagyon tetszett és egyelőre hiányzik az Április út mellől, a könyvespolcomról. Mindenképp ott a helye. Bízom abban, hogy a folytatás is megszületik majd valamikor, és szépen összefogja az eddigi két különböző történetet.

Értékelésem: 4/5.