442 oldal
Elolvastam: 2013. augusztus 1.
"Fel kell fedezned a szexualitásodat, különben soha nem teljesedsz ki. Nem tudhatod, mi a jó, amíg szépen, sorban ki nem próbálod mindazt, ami titkon izgatja a fantáziádat."
"Talán igaz a közhely, miszerint soha nem tudhatod, mi rejtezik embertársaid lelke mélyén. Bármikor érhetnek meglepetések – és ezáltal súlyos csalódások."
Fülszöveg:
Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló gyilkosságok világában. Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött? Az események középpontjában a sikeres kriminálpszichológus, dr. Lengyel áll, akinek amellett, hogy egyszerre két gyilkossági ügyet kell megoldania, meg kell küzdenie élete egyetlen, ám csillapíthatatlan démonával: a szexuális vággyal. Az amerikai erotikus thrillerek erős idegzetű rajongói véres és buja regényt kapnak kézhez, modern mesét szexről és halálról - szigorúan 18 év feletti olvasóknak.
Na, ha én írni tudnék, hasonló könyvet szeretnék összehozni. Igazán nagyon kedvelem a perverz (pszicho)thrillereket, már ha van ilyen műfaj. (Amúgy nem vagyok ám egy beteg alak. :) ) És ez a könyv teljesen megfelel ennek a kategóriának.
Már a csapból is ez folyt mostanság, úgyhogy gondolom mindenki találkozott a könyvvel a könyvesboltokban, az Ulpius facebook oldalán, könyvmolyok blogján, egyéb helyeken. Alig vártam már, hogy olvashassam, bár az első részt kicsit már nehezen idézem vissza magamban.
Álljon itt tehát először is az a pár sor, amit a Loveclub-ról írtam (3,5 pontra értékeltem egyébként):
Álljon itt tehát először is az a pár sor, amit a Loveclub-ról írtam (3,5 pontra értékeltem egyébként):
"A bestseller megnevezést ugyan egy kicsit túlzásnak tartom (sőt, nem is értem, miért kell már rögtön a könyv megjelenésekor ráírni, hogy „bestseller” – hisz még ki tudja, mi lesz belőle) és örülök, hogy könyvtárban jutottam hozzá, de amúgy a könyv teljesen rendben van. Viszonylag ritkán olvasok magyar íróktól (vagy túl sokat külföldiektől?), és talán pont ennek köszönhető, hogy furcsának éreztem a magyar neveket, helyszíneket. Mindez angol nevekkel simán sokkal élvezhetőbb lett volna, de ez már legyen az én problémám. Mindenesetre nekem azért tetszett, fogok még olvasni Lakatos Leventétől, azt hiszem."
Ez volt tavaly márciusban. És igen, betartottam a szavam, olvastam Lakatos Leventétől, lassan már mondhatom, hogy mindent, hiszen csak a Legyél sikeres fiatal! c. könyvét hagytam ki. Viszont eddig ez nyerte el leginkább a tetszésemet. (Azt azonban még hozzátenném, hogy megdöbbenve láttam, hogy a könyvek megjelentek új borítóval. Miért?? Mi volt a gond az eredetivel?)
Most is az a véleményem, hogy sokkal, de sokkal jobb lett volna, ha a történet nem Magyarországon játszódik és a szereplők sem magyarok. Legalábbis nekem úgy jobban tetszett volna. De ha ezen túllépek, azt mondhatom, hogy megfelelően izgalmas, szövevényes és beteg történetet olvashattam. Annyi szálon fut a történet, hogy sokszor azt sem tudtam, éppen melyikről olvasok... jól belemerültem az izgalmakba, a végén meg azért kapkodtam a fejem, mert ahogy felocsúdtam, hirtelen halvány gőzöm nem volt, ki az a Bettina. :)
Az elején egyébként azt hittem, simán Florian lesz a kedvencem, meg is döbbentem, mikor megtalálták azt a holttestet, még meg is sajnáltam őt. :) Aztán ahogy haladtam tovább a történettel, Szilvia regényét olvasva már egyre inkább taszított ez az ember. Amúgy sem igazán vagyok kibékülve a vallásos dolgokkal, de ez ilyen formában már tényleg erős, ha valaki ennyire nagyon megszállott, démonok meg a Sátán megmiegymás.
Valószínűleg a sok olvasótól eltérően én nem szerettem bele dr. Lengyelbe. Háhá. Végre büszkén mondhatom, hogy megúsztam egy könyvet szerelembe esés nélkül! Az a helyzet, hogy szívesen látnék egy képet arról, hogy az író hogyan képzelte el ezt a figurát, kihez hasonlítja gondolatban. Mert itt egy 29 éves fiatalemberről van szó, akit akármennyire is próbálom, nem tudom magam elé képzelni. Illetve de, de nem akarom, mert egy vénember képe lebeg a szemem előtt, mint kriminálpszichológus...
Az elején egyébként azt hittem, simán Florian lesz a kedvencem, meg is döbbentem, mikor megtalálták azt a holttestet, még meg is sajnáltam őt. :) Aztán ahogy haladtam tovább a történettel, Szilvia regényét olvasva már egyre inkább taszított ez az ember. Amúgy sem igazán vagyok kibékülve a vallásos dolgokkal, de ez ilyen formában már tényleg erős, ha valaki ennyire nagyon megszállott, démonok meg a Sátán megmiegymás.
Valószínűleg a sok olvasótól eltérően én nem szerettem bele dr. Lengyelbe. Háhá. Végre büszkén mondhatom, hogy megúsztam egy könyvet szerelembe esés nélkül! Az a helyzet, hogy szívesen látnék egy képet arról, hogy az író hogyan képzelte el ezt a figurát, kihez hasonlítja gondolatban. Mert itt egy 29 éves fiatalemberről van szó, akit akármennyire is próbálom, nem tudom magam elé képzelni. Illetve de, de nem akarom, mert egy vénember képe lebeg a szemem előtt, mint kriminálpszichológus...
Kedves Levente, ha olvasod ezt! Csak így tovább, jó úton haladsz és felfelé! A könyveid egyre jobbak, érdekesebbek szerintem. De kérlek, dr. Lengyel süllyedjen már majd egy kicsit bele a mocsokba és a beteges vágyaiba! :) (És hadd tudjam meg, kihez kell hasonlítanom magamban... )
Értékelésem: 4/5. (És csak azért, mert az 4,5-5 egyelőre ebben a kategóriában Karin Slaughter-é.)
Ja, és még valami... nem tudom megindokolni, hogy miért, de a könyvet olvasva folyton ez a dal járt az agyamban. Szerintem semmilyen módon nem kapcsolódik a könyvhöz, nem is értem, honnan jött, de mégis:
Lehet, hogy dr. Lengyel ilyen? :)
Értékelésem: 4/5. (És csak azért, mert az 4,5-5 egyelőre ebben a kategóriában Karin Slaughter-é.)
Ja, és még valami... nem tudom megindokolni, hogy miért, de a könyvet olvasva folyton ez a dal járt az agyamban. Szerintem semmilyen módon nem kapcsolódik a könyvhöz, nem is értem, honnan jött, de mégis:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése