Laurell K. Hamilton: Ezüstgolyó

Agave, 2013

496 oldal

Elolvastam: 2013. június 14.

"És most esett le, hogy a kutyák nem azért olyan megnyugtatóak, mert szőrösek vagy mert nem tudnak beszélni, vagy attól, ahogy néznek, hanem attól, hogy nem várnak semmit cserébe."

Fülszöveg:

Anita Blake élete lecsendesedett, majdnem normális hétköznapjait éli St. Louis-ban – már amennyire normális hétköznapokat élhet egy hivatásos vámpírhóhér és szövetségi rendőrbíró – amikor egy vámpír a múltból bejelentkezik. Minden Sötétségek Anyját elméletileg elpusztította egy robbantásos merénylet. Ugyanakkor hogyan lehetséges elpusztítani egy vámpírt, aki megteremtette magukat a vámpírokat? Meg lehet ölni egy istent? Eddig nem sikerült, és most ez az isten, pontosabban istennő, úgy érzi, eljött a nap, hogy végre hatalmába kerítse Anitát és Amerika összes vámpírját.

Minden Sötétségek Anyjának tetteit az vezeti, hogy szentül hiszi: Jean-Claude, Anita és a vérfarkas Richard Zeeman triumvirátusa elegendő hatalmat ruházhatna rá, hogy ismét testet ölthessen, és megvethesse lábát az Új Világban. Csakhogy a test, amire a fogát feni, már foglalt. És Anita a teste megosztásának egy egészen új értelmét ismeri meg, s ennek most kivételesen semmi köze a hálószobához...

Nagyon szerintem nem lövöm le a poént, a lényeg úgyis annyi, hogy mindig mindenki mindenkivel, de azért óvatosan olvassátok!

Ajjaj, nagy a baj! Annyira sok mindenki van már, hogy nem bírom követni. Újra kéne olvasni az egész sorozatot, közben meg jegyzetelni, ki kicsoda, majd egy családfa jellegű ábrát rajzolni. (De azt sem  bánnám, ha a következő rész végén lenne egy ilyen, az írónő igazán megszánhatna vele...nem is értem, ez eddig nem jött szóba soha? Külföldi rajongók nem követelik?) Mivel a kiadó már csak évente jelenteti meg az Anita Blake könyveket, mindig elfelejtem, hogy az előző részben mik történtek, milyen új szereplők, milyen vérállatok érkeztek, és az új rész olvasása közben meg csak kapkodom a fejem és próbálok visszaemlékezni… tök rossz így. 

Na, amúgy szinte mindenki csak szidja ezt a sorozatot, mióta újabb és újabb fickók (nők? ne... légyszi!) kerülnek Anita ágyába. Nekem eddig nem igazán volt ezzel gondom, most sem lenne, ha mindemellett és Amerika vámpírjainak és vérmindenféléinek megmentése mellett maradna arra is oldal a könyvben, ami alapvetően Anita foglalkozása. Tehát nem ártana, ha néha egy kicsit újra halottakat keltene, veszekedne Dolph-fal, elindulna vámpírokat karózni. Az is elég lenne, ha csak épp egy kicsit, csak úgy említés szintjén, hogy ne húzzam a számat. Aztán utána már felőlem azzal fekszik, akivel akar. Ennyiből hiányzik a régi Anita, egyébként a humorával, pasijaival még mindig elég jól ki vagyok békülve. Ez utóbbiból mondjuk egyre több akad, hiába is kezdeném összeszedni, hogy most kik vannak (és persze ki kicsoda és micsoda)... nem menne. De azért kitartok hűen, élvezetes olvasmánynak tartom még mindig. 

A negatívumok:

Már nem kedvelem Ashert, igaz, őt eddig is csak olyan töltelék figurának éreztem, aki csak Jean-Claude miatt került be a történetbe, de sok értelme nincs a jelenlétének. Itt a könyv elején hogy keménykedett, hogy ő majd lelép, aztán épp csak annyi kellett, hogy Jean-Claude megkettyintse, és az égvilágon minden helyrejött... elég nyámnyila egy alak.

Végig azt hittem, hogy Richard esetében csak kamu ez a nagy odaadás, változás és majd kiderül, hogy saját magán, a haragján, öngyűlöletén nem fog tudni felülemelkedni és megint sírás-rívás, hiszti és üvöltözés lesz a vége. Egyelőre nem, ő is kitartóan halad a tutyimutyizmus irányába, ez a Richard már nem az igazi. Eddig a balhézásaiból volt már elegem, de ez így még rosszabb.

Micah és Nathaniel olyan semmilyenek, benyelnek mindent, lassan tényleg már szó szerint. Nem annyira bánom ezt amúgy, csak olyan felfoghatatlan, hogy gyakorlatilag leszarják, (sőt, még simán szó nélkül végig is asszisztálják) ki mindenki keveredik még be Anita mellé az ágyba, pedig elvileg ők is szerelmesek belé. Hiába na, a vérállatok agya máshogy működik, mint az enyém. 

Jean-Claude még Jean-Claude, de azért itt is el fognak fajulni a dolgok szerintem. Először Ashert rendezi le, mert Anita engedélyt adott rá, aztán meg még jön az Irigység nevű csaj is, annak meg ketten esnek neki Richarddal. 

A következő részben viszont végre lesz megint Edward, alig várom, de akkor megborulok, ha ő is az ágyban köt ki...

Sebaj, akármilyen is lesz a továbbiakban a sorozat, most már végigolvasom, megveszem továbbra is. Akármilyen terjedelmű, akármennyibe kerül. Az előző két rész elég vékonyka volt, akkor szívtam a fogamat az ár miatt, ez a mostani arányaiban egész jó.

Itt tartunk most.
Jövőre ugyanígy, ugyaninnen folytatjuk.

A fenti kutyás és a lenti szerelmes pedig a legjobb idézetek a könyvből. 

"Mert senki olyan mélyen a kést nem tudja megforgatni a szívedben, mint életed nagy szerelme."

Értékelésem: 4/5.