Cartaphilus, 2012
288. oldalElolvastam: 2013. április 7.
Fülszöveg:
A nagy sikerű Black Sabbath zenekar legendás énekesének kötete a Sunday Times Magazine-ban és a Rolling Stone-ban futó nagy sikerű rovatokon alapuló, felháborítóan vicces, meghökkentően informatív konzultáció, sőt a legszórakoztatóbb, amelyben valaha is részed lesz.
Megmondom én, mit bírok Ozzy Osbourne-ban, a zenéjén kívül.
1) 40 vagy akárhány évnyi drogozás-ivászat-dohányzás-akármilyen őrület után leállt. (Ha tényleg leállt és miért is ne lehetne így?) Rohadt nagy dolog!
2) Vicces egy fazon, aki a feleségét nagyon jól kifogta, tökéletesen illik hozzá. Valószínűleg fél tőle, mint a tűztől és szereti sok év házasság után is.
3) Úgy osztogat orvosi tanácsot, hogy gyakorlatilag csak a züllős időszakából szerzett tapasztalatokon és hipochonderségén alapul a tudása. Ettől függetlenül viszont teljesen normálisan, ésszerűen közelíti meg a dolgokat. Arra számítottam, hogy sok levélírót elhajt a fenébe a hülye kérdések miatt, és gagyi ötletek, elhülyéskedett válaszok jönnek, meg amúgy is, milyen agyi kapacitása lehet mostanság… de nem. Meglepően értelmes válaszokat adott a kérdésekre, teljesen jól megfogadható tanácsokkal. Mármint persze nem épp a megfázás kúrálására/megelőzésére, másnaposság ellen, ízületi gyulladásra, stb. tett javaslatokra gondolok. :) Tetszik, hogy többszörösen felhívja a figyelmet a vastagbél és prosztatavizsgálatokra, amit biztosan sokan kihagynak és/vagy az utolsó pillanatig halogatnak félve a kellemetlenségektől…
4) Végül azt szeretném kiemelni, hogy a drog rossz! :) És nini, még Ozzy szerint is! :) És végre felül tudtam emelkedni a Toxikoma c. könyv feletti keserű csalódásomon, mert itt végre arról van szó, hogy ugyan a drogtól királyul érezheti magát az ember, de nincs értelme, mert csak belehal, vagy egyéb bajai akadnak. Szabó Győző könyvéből pedig számomra az jön le, hogy húdenagyonkirály dolog drogozni, semmi más. Hiteltelennek tartom. És amúgy is inkább Ozzy felé húz a szívem, azért mégiscsak 60 fölötti, sok évtizednyi filmszakadás után… és még mindig él!
Ezen felül pedig, bár ez már a kiadó és nem Ozzy érdeme, nagyon meg vagyok elégedve a fordítással, ebben és az Én, Ozzy c. könyvben is. Más-más fordítókkal dolgoztak, viszont egy hiba sem szúrta ki a szemem, pedig akár elő is fordulhatott volna. Sok történet megjelenik itt is, amit a másik könyvben már leírtak, de teljesen ugyanúgy. Elégedett vagyok, na.
A molyon pedig csináltam egy Ozzy-s kihívást, úgyhogy lehet jelentkezni oda is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése