Ulpius, 2013.
506 oldal
Elolvastam: 2013. június 24.
Fülszöveg:
Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?
Vigyázat, cselekményleírásos lehet!
Köszönöm, én most meghalok. Óóóóóóóóóóó, ha rózsabimbóóóó lehetnék... és Camryn Bennett... Illene azt mondanom, hogy megvan a saját Andrew Parrish-em, de neem, nekem valaki másom van. Viszont azért a nagy kérdést tényleg ideje feltenni: tényleg futkosnak ilyenek az utcán? Mutassatok ilyet!
Mindig félve kezdek bele olyan könyvbe, amit úton-útfélen dicsérnek. Legutóbb is belefutottam egybe, aztán majdnem a fejem falba verése lett a fő tevékenység olvasás helyett... Szóval féltem most is, de alaptalanul. Ez egy rohadt jó könyv. (Persze már Jensen Ackles és a Carry on my wayward son rögtön megvett magának, innen meg már könnyű dolga volt az írónőnek. Még Andrew is Jensen Ackles-ként villódzott a szemeim előtt. )
A lényeg röviden: Camryn nagy szerelme, Ian, meghalt egy autóbalesetben, a bátyja részegen balesetet okozva megölt egy embert, ezért börtönben ül, a szülők elváltak, a barátnő folyton b.ogatja, hogy kéne neki már valami fickó, közben a barátnő pasija rányomul. Nem csoda, ha szerencsétlennek elege lesz, felficcen egy buszra, és nekivág a semminek. A buszon megismerkedik Andrew-val, aztán végül együtt indulnak egy jóféle utazásra. Nagy nehezen végre összejönnek, szerelmesek lesznek, aztán jön a nagy arculcsapás.
A szereplők mind nagyon jól eltalált figurák, egyik sem idegesített, ilyen is ritkán van. Cam és Andrew a kedvenc, a többiekről nem is nyilatkoznék. Andrew olyan igazi pasinak való, Cam pedig olyan, aki szívesen lennék, ha lehetne.
Igazából rohadtul irigylem őket. Azért csak úgy autóval menni bele a vakvilágba, motelekben megszállni nem lehet egy olcsó mulatság. Igen, tulajdonképpen ezt az egyet irigylem, mert tudom, hogy hiába a nagy szabadságvágy és menni akarás, ha nincs, aki fedezze. Stoppolással azért meg nem hinném, hogy ugyanolyan élmény, itt-ott csövezni, kaját szerezni meg csak rövid ideig lehet jó.
Nagyon király. Komolyan, nem fizet érte senki, hogy dicsérjem, a könyvet is magamnak vettem, de rettentően jó. Végig azt hittem, hogy majd itt is a nagy meglepetés az lesz, hogy Andrew olyan, mint Christian Grey, és ezt akarja titkolni Cam elől. De mint írtam, jó nagy pofon jött. Az első reakcióm az volt, hogy "b.meg.". A következő az, hogy olvastam tovább. Az azutáni a tagadás, hogy neeeem, ez nem történhet meg.
A történet 465 oldalas. (A könyv végén megint ajánlók vannak már megjelent és előkészületben lévő könyvekből...) A 461-ig megálltam bömbölés nélkül, addig hittem benne, hogy az nem lehet ám, de akkor feladtam. Nem tudok többet mondani, olvassa el, aki teheti...
És mivel a könyv említette a Kansas: Carry on my wayward son c. dalát, illetve Jensen Ackles-t, hát megmutatom, én mihez kapcsolom őket. Kedvenc színész, kedvenc filmsorozat, kedvenc filmzene. Azt hiszem. Szóval köszi, hogy mindezeket így összehoztuk :)
Értékelésem: 5/5. (Egy élmény volt. És az is lesz, ahányszor újraolvasom majd.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése