2013. június 7., péntek

Mathias Malzieu: A szív mechanikája

Európa, 2012
166 oldal
Elolvastam: 2013. február 16.

„A saját félelmem sínjein utazom. Mitől félek? Tőled, azaz magamtól nélküled.”

Fülszöveg:
Úgy szeretjük egymást, mint két megelevenedett gyufa. Nem beszélünk, lángra gyúlunk! 1874-ben, minden idők leghidegebb napján, mikor a paranormális kutyahidegben a szökőkutak is jégcsokorrá dermednek, Edinburghban Madeleine, a bába, gyógyító csodadoktor, a számkivetettek istápolója egy megesett rosszlány gyermekét segíti világra. A veszett hidegben az újszülött szíve megfagy, Madeleine pedig hirtelen ihlettel egy óraszerkezetet ültet be helyette. A kis Jack selejt portéka, ráadásul különösen kényes is: hogy életben maradhasson, meg kell tanítani, hogyan bánjon a szívével, az ön- és közveszélyes, hegyes mutatókkal, de legfőképpen arra, hogy a szerelem végzetes lehet a számára. Ám az óramű-szívnek sem lehet parancsolni, Jack a leheletfinom Acacia táncosnő rabja lesz, fél Európán át követi, mint az árnyék, megvív érte száz veszéllyel, versenyt fut a könyörtelen idővel, amely belülről emészti... Mathias Malzieu francia rockénekes romantikus, fanyar meséjét egyszerű nyelven, bizarr ötletekkel megbolondítva, mintegy fapofával meséli el nekünk - szinte rajzfilm, képregény, ám mégis irodalom.



Halló, halló, Tim Burton! Itt (volt) egy jóféle alapanyag! Helena Bonham Carter, mint Madeleine, Johnny Depp, mint Mélies és akkor én már rajongva megnéztem volna.
Szerettem volna, ha velük csinálják meg a filmet, de úgy tűnik, már készül francia szereplőkkel, rendezővel, a premier 2014. február 5. Azért kíváncsi leszek, de valószínűleg Tim Burton és csapata után fogok sírni. 

A könyv borítója nagyon tetszik, és annak ellenére, hogy ilyen nagyon vékonyka kis könyv, elég sokáig kitartott, olyan sohanemérekavégére érzésem volt olvasás közben. Lassan is haladtam vele.
Nem ilyen befejezést vártam, sőt, az egész történet nem olyan volt, mint vártam. Kedves, könnyed olvasmányra számítottam, erre kaptam az arcomba egy ilyen kakukkos órás, szemkiszúrós, halálosan szerelmes sötét világot. Valószínűleg ezért kattogott az az agyam az elejétől az Ollókezű Edwardon, majd egy új Tim Burton alkotáson :)


Egyébként annyira furcsa, hogy egy rockzenész írta a könyvet. Mondjuk még maga Mathias Malzieu is olyan fura nekem rockzenészként, vártam egy hosszú hajú, szép szál fiatalembert, erre itt egy rövid hajú, alacsony figura. :) A Dionysos nevű francia zenekar frontembere és az biztos, hogy nagy művész. Kicsit utánanéztem a zenéjének is, nem lett a szívem csücske ugyan, de annyira nem rossz, csak olyan franciás. Ahogy olvastam, a zenekar La Mécanique du Cœur c. albuma és a könyv kiegészítik egymást, itt egy klip is, érdemes megnézni.



A könyvet azt hiszem, elég volt egyszer elolvasnom, többször nem fogom, de a filmet biztosan megnézem. 



Értékelésem 4/5.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése